Ha tudomást veszünk róla, ha nem, a blog műfaj éppen annyira szól a szerzőről, mint a megosztott tartalomról. Én is épp ezért csempészek időnként az írásaimba egy-egy életrajzi motívumot, hol kevesebbet, hol többet. Ez a bejegyzés az utóbbi kategóriába fog tartozni.
A történet kezdetéhez kanyarodjunk vissza egészen a 70-es évekig, amikor még állt a vasfüggöny. Családunk akkoriban járatta az Autó-motor című lapot, melyre a mai napra sem tudok elfogadható magyarázatot adni. Erős a gyanúm, hogy szüleim abból nézték ki a Merkur-sorszámokat (ami persze a mai generációnak ez persze semmit nem mond) és megállapíthatták, hogy mennyi kell még várnunk a Trabantunk megérkezésére. Az Autó-motort nagyon kedveltem, de tízéves koromban már másra, többre vágytam. Édesapám írt egy levelet Németországban élő unokaöccsének, és az küldött három számot az Auto Motor und Sport nevű német folyóiratból. Repestem a boldogságtól! Onnantól fogva mindig az volt a kérésem, hogy újabb példányokat kaphassak, így a helyi dollárboltból (így hívták azokat a kis üzleteket, ahol keményvalutáért itthon nem kapható termékeket lehetett vásárolni) néha vettek nekem egy lapszámot az Auto Motor und Sportból. Mivel németül akkor még semmit sem tudtam, az olvasás helyett inkább a képeket nézegettem, bár a Forma-1 tudósítások szókincsét édesapám segítségével nagyjából elsajátítottam, így ha a szöveget magát nem is, de statisztikát megértettem. Kedveltem azt az újságot, bár inkább az autókról, mint az autósportról szólt. Később sikerült az ugyancsak német Sport Auto című magazin néhány számához is hozzájutni. Habár vékonyabb volt, mint az akkoriban még közel háromszáz oldalas Auto Motor und Sport, jóval nagyobb terjedelemben foglalkozott az autósporttal.
1988-ban szakadozni kezdett a vasfüggöny, így átruccantunk a családdal Bécsbe. Természetesen újabb német nyelvű újságokkal gyarapodott a gyűjteményem, pedig az iskolában még mindig angolul és oroszul tanultam. Hazafelé a Westbahnhofon megpillantottam a Rallye Racing című újság egyik számát, melyet saját magam vásároltam meg egy bravúros nyelvtani fordulatokat nélkülöző mondattal: Bitte Rallye Racing! Hazafelé a vonaton már ezt lapozgattam, és megállapítottam, hogy a legjobb valamennyi közül. Magával ragadott vékony és kisebb méretű, de tetszetős formátuma, ráadásul ez a lap kizárólag az autósportról és a sportosabb autókról szólt. Szívesen nézegettem a hosszú és sok színes képpel illusztrált Forma-1 tudósításokat miközben megpróbáltam legalább a képaláírásokat megérteni. De ugyanolyan szívesen bogarásztam a különféle nemzeti bajnokságok eredményeit is. legyen szó a francia forma-3-ról vagy az olasz túraautó bajnokságról.
Az első és az utolsó lapszámom - látható a méretbeli különbség
Attól a naptól fogva ez vált a kedvenc német újságommá. Úgy hozta a sors, hogy a következő öt évben mindig sikerült legalább átutazóban német nyelvterületre tévednem, és ezek során igyekeztem a Rallye Racing egy-egy példányát beszerezni. Ez sajnos nem mindig jött össze. Mire leomlott a vasfüggöny, kedvenc újságomat már itthon is kapni lehetett, forintért. Én csak egy ilyen helyet ismertem, mégpedig a budapesti Vörösmarty térhez közel fekvő újságárust. Mikor 1992-ben a fővárosba költöztem felsőfokú tanulmányaim folytatása céljából, rendszeresen felkerestem a fenti intézményt, ahol nem is mindig, de két-három havonta megvásároltam a legújabb példányt. A színvonal továbbra is szenzációs volt: remek képek, tudósítások, eredmények, versenyelőzetesek, hírek, pletykák (melyek egy részét a rossz nyelvek szerint maga a főszerkesztő, Achim Schlang talált ki), sőt később már mellékletek is gazdagították a lapot. 1996-ban hazaköltöztem, így elmaradtak a vásárlások. A 2000-res évek elején még vásároltam néhány lapszámot, azonban kevéssel ezután nem csak az én érdeklődésem szűnt meg, hanem maga az újság is.
Később megtanultam németül, de csak középfokon, mely egy szakmai szöveg megértéséhez nem igazán elégséges. Talán egyszer tisztességesen el fogom sajátítani a nyelvet így elolvashatom majd egykori kedvenc újságom írásait is.
Ezzel a poszttal kívánok a blog valamennyi olvasójának Boldog Új Évet!
