Csak bízni tudom abban, hogy az előző posztban leírtakkal nem zavartam össze végképp az Autocourse évkönyvek történetével megismerkedni szándékozó olvasóket! Akiket nem, azoknak itt a folytatás.
A kiadvány tehát 1957-től felvette az Autocourse and Sporting Motorist nevet. A név módosulása együtt járt a tartalom változásával is. A versenytodósítások részletessége csökkent, megjelentek azonban a sportosabb utcai autók tesztjei. A magazinnam ezzel megváltozott a funkciója. 1959 elején még négy lapszám napvilágot látott kibővített néven, utána azonban lemaradt az Autocourse szó, és a magazin Sporting Motorist néven élt tovább. Az év végén jelentős esemény történt, megjelent ugyanis az első évkönyv, egyelőre papírkötésben. Ez volt a mai, modern Autocourse-ok elődje. A 159 oldalas mű tartalmazta mindazt, amit a versenyszezonról tudni kellett, de még nem a kezdetekben megszokott részletességgel. 1960-ban hasonló dolgok történtek, csak két, önálló kötet formájában. 1961-ban született meg a mai végleges formátum, a decemberben megjelenő, kemény fedeles évkönyv. Érdekesség, hogy a Sporting Motorist c. újság egészen 1966-ig létezett, de nem tudta felvenni a versenyt a kor leghíresebb magazinjával, a Motor Sporttal.
Az első évkönyv (balra) és az első keményfedeles változat 1961-ből
Az Autocourse sikerén felbuzdulva a kiadó hasonló típusú, de más témájú könyveket dobott piacra. 1976-ban tűnt fel a máig is létező Motorcourse, mely a motorkerékpár-versenyzés első számú évkönyvévé vált. 1982-től jött a Rallycourse, mely a Martin Holmes nevével fémjelzett World Rallying évkönyveknek kívánt konkurenciát teremteni. A két kiadvány negyed századig jól megfért egymás mellett a piacon, a rali világbajnokság válsága miatt azonban mindkettőnek befellegzett. Mikor az aktuális Forma-1 világbajnok, Nigel Mansell áttette a székhelyét Amerikába, hogy az akkor fénykorát élő IndyCar sorozatban versenyezzen, akkor dobták piacra az Autocourse IndyCar-t. A kiadvány címe követte a sorozat nevének változását - Autocourse CART, majd Autocourse Champ Car - de mire a versenyszériának végleg bealkonyult, addigra kiadvány már megszűnt létezni. (2005-ben jelent meg az utolsó.) Egyetlen kiadást ért meg a Champ Car sorozat ellenlábasának, az Indy Racing League történéseit taglaló évkönyv, mely a széria leghíresebb versenyére, az Indy 500-asra fókuszált. Szintén rövid próbálkozás volt az Autocourse British Motorsport Year c. kiadvány, mely 1995 és '97 között háromszor került a könyvesboltok polcaira. Autocourse márkanév alatt olyan művek is megjelentek, melyek nem tartoztak az évkönyv kategóriába, ezekről egy külön posztba lesz szó.
Az évek során némileg átalakult az Autocourse évkönyvek tartalma. A Forma-1 rohamos népszerűbbé válásának köszönhetően egyre nagyobb hangsúlyt kapott az a versenysorozat, és ebből is elsősorban a világbajnoki futamok, már csak azért is, mert a bajnokságba nem tartozó versenyek a 80-as évek közepére megszűntek. Napjainkban az Autocourse szinte kizárólag a Forma-1-re fókuszál, az utolsó harmadában kap helyet az autósport többi ága, versenysorozatonként 2-4 oldal erejéig. Az internet elterjedésével sok olyan érdekes infó eltűnt, mint a részletes köridő lista, de az évkönyv "váza" évtizedek óta változatlan. Azaz: előszó, néhány oldal az év érdekességeiről, Forma-1 csapatok és versenyzők részletes bemutatása, Forma-1 futam tudósítások és statisztikák, többi versenysorozat (egyre szűkülő terjedelemben), végül eredmények a világ minden tájáról. Talán most már érthető, hogy miért nem hiányozhat egyetlen gyűjtő könyvespolcáról sem.
A 2010-es évkönyv hátlapja az Autocourse 60 éves múltját reklámozza, mellette a 2011-es kiadás
A harmadik részben az antikvár könyvek áraival foglalkozom majd. Már most kérem, hogy ülve olvassák el azt az írást!
