A saját elhatározásomból talán sosem írtam volna Édesapámról, Dr Surányi Imréről, aki akarva-akaratlanul beoltott a könyvek szeretetével. De egy helyi magazin megkért, hogy szedjek össze néhány személyes adatot, mert szeretnének egy portrét megjelentetni az emlékére. Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy közismert, sőt köztiszteletben álló személy volt Egerben. Így összeszedtem a személyes okmányait, de a száraz adatok közlése helyett végül egy egészen személyes hangvételű írást készítettem róla. És ezt teszem most közzé kisebb változtatásokkal.
1928. április 26-án született Csongrádon. Itt végezte a négyosztályos elemi iskolát, közben a helyi cserkészcsapat tagja lett. 1939-től a Szent Imre Gimnáziumban tanult, ahol 1946-ban érettségizett, a bizonyítványának tanúsága szerint „kitüntetéssel”. Tízéves korától a Csongrádi Zeneiskolában hegedülni tanult. 1946-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1952-ben diplomázott és doktori címet szerzett. A disszertációja készítése alatt még nem tudott írógéppel írni, így egy évfolyamtársát és barátját kérte meg, hogy gépelje le a diplomamunkáját, egy bizonyos Paskay Lászlót. 1956-ban költözött Egerbe, ahol a Hittudományi Főiskolán kezdett tanítani. 1961-ben jogosítványt szerzett motorkerékpárra, és időnként kirándulásokat tettek tanártársaival a Hittudományi Főiskola Pannóniái nyergében. 1964-ben középfokú könyvtárosképző tanfolyamot végzett. 1968-ban személygépjárműre is levizsgázott, de később szinte sohasem vezetett.
Végül mégis a világi életet választotta és 1973-ban házasságot kötött édesanyámmal, Dr Katona Mariannával. 1973-től 1988-ig (azaz nyugdíjba vonulásáig) a Markhot Ferenc Kórház orvosi könyvtárában dolgozott. A klasszikus könyvtárosi munka mellett orvostanhallgatók felkészülését segítette, a nővéreknek orvosi latint tanított, közben szakfordítói munkát végzett. Sőt, mivel akkoriban egy-egy külföldről vásárolt orvosi műszerhez vagy berendezéshez csak idegen nyelvű használati utasítást mellékeltek, ezeket ő fordította le magyarra. 1988-tól egykori tanítványa, Dr Antalóczy Lajos invitálását elfogadva a Főegyházmegyei Könyvtárban dolgozott. A könyvtár összes könyve (ha jól tudom 60 ezer kötet) a kezében volt, ezeket katalogizálta. Erre azért volt szükség, mert mikor az egyház visszakapta a könyvtárt az államtól, senki sem tudta, milyen könyvek vannak ott. Emellett idegenvezetést tartott a könyvtár dísztermében vagy a csillagászati múzeumban magyar és idegen nyelven.
1992-ben megkapta a könyvtárosoknak adható legmagasabb kitüntetést, a Szinnyei József díjat. 2002-ben a Bayerische Rundfunk TV csatorna műsorában adott német nyelven interjút, ahol a „könyvtár lelkének” nevezték. 2006-ban a Főegyházmegye anyagi okokra hivatkozva elbocsátotta.
Ez a kép az utolsó születésnapján készült
Majdnem minden tudományág érdekelte:
- gyerekkorától foglalkoztatta a csillagászat
- érdekelte a keresztnevek jelentése
- szerette a történelmet
- a természettudományokat is kedvelte, elsősorban a fizikát
- zeneszerető ember volt, hatalmas hanglemezgyűjteménnyel rendelkezett
- foglalkoztatta az irodalom, már gyerekkorában az összes klasszikust elolvasta
- szívesen nézegette a térképet, mert érdekelte a földrajz is és szeretett utazni
- Egert nagyon megkedvelte, folyamatosan kutatta a történetét.
Az igazi szenvedélye azonban a nyelvtanulás volt. Már a gimnáziumban tanult latint, németet és angolt. Az egyetemen ezekhez jött a francia, az ógörög, a héber, a szír és az arám nyelv. Később teljesen autodidakta módon tanult meg olaszul, tehát összesen tíz nyelven tudott.
Csak egy valami nem illett ebbe a képbe! Sohasem sportolt, igaz, mint alföldi gyerek, gyakran úszott az élő Tiszában, és megszerezte a vízi jártasságit is. Mivel azonban engem érdekeltek az autók és autósport, elvitt az első Forma-1-es Magyar Nagydíjra 1986-ban. Összesen ötször járt a Hungaroringen. Annyira megszerette a Forma-1-et, hogy az összes futamot és időmérő edzést megnézte a TV-ben, még a 80-as évei vége felé közeledve is képes volt hajnalban felkelni, hogy élőben megnézzem egy másik földrészen megrendezett versenyt. Idős korában – mivel megromlott látása miatt már nehezen olvasott – sokat nézte a TV-t, elsősorban a tudományos vagy komolyzenei csatornákat.
De ha családjáról volt szó, mindent félretett. Mivel édesanyám orvosként sokat dolgozott, helyette ő látta el a házimunka nagy részét: mosogatott, takarított, bevásárolt. Ő jött értem az óvodába és az iskolába. Csodálatos apa volt. Mindenben és minden eszközzel segített, támogatott. Rengeteget lehetett tanulni tőle, az élet minden területén. Ő tanított meg kerékpározni és tulajdonképpen úszni is. Rajongásig szerette a családját. Mindent megtett és feláldozott azért, hogy a családja semmiben se szenvedjen hiányt. Nem volt szigorú apa, inkább túlságosan elnéző. Állandóan viccelődött, kitűnő humorérzékkel rendelkezett.
2018. szeptember 22-én hunyt el hosszú ideig tartó, türelemmel viselt betegség után.
