Az Autocourse hosszú évek óta ül a Forma-1-es évkönyvek képzeletbeli trónján és méltán viseli a World's Leading Grand Prix Annual (azaz a Világ első számú Nagydíj évkönyve) titulust, mely mostanában a könyv alcímeként funkcionál. Ezt az uralmat azonban már többen próbálták megtörni, vagy legalább másodhegedűsként megélni a piacon. Ezek a hosszabb-rövidebb ideig tartó próbálkozások azonban sem terjedelmükben, sem tartalmukban nem tudták felvenni a küzdelmet az Autocourse-szal, így sorra kudarcba fulladtak. Manapság a Forma-1 világbajnokság hivatalos évkönyve tekinthető egyedüli konkurenciának, ezekről azonban nem tudok írni egy sort sem, mivel egyetlen példánnyal sem rendelkezem.
Sőt, arra sem vállalkoznék, hogy valamennyi egykori versenytársat részletesen bemutassak, felsorolásszinten azonban érdemes végigtekinteni rajtuk. 1959-ben jelent meg először és tizenegy kiadást ért meg a BRM csapatban érdekelt Louis T. Stanley Grand Prix című könyve, mely természetesen nem tévesztendő össze a Mike Lang Grand Prix! című sorozatával. (Melyről bővebben itt olvashatnak) A Motor Racing Year című kiadvány John Blundsen szerkesztésében 1961 és '78 között létezett és érdekes módon ugyanez volt a neve annak az Anthony Pritchard által összeállított évkönyvnek, mely csak négy alkalommal (először 1969-ben) jelent meg. A Lotus főszponzora a Forma-1-es csapat fénykorában adta ki a John Player Motor Sport Yearbook-ot 1972 és '76 között, a BBC legendás kommentátora pedig 1987-ben jelentkezett először Murray Walker's Grand Prix Year című évkönyvével, melyből tíz évvel később jelent meg az utolsó. Nagyon ígéretes próbálkozás volt a három évtizede Magyarországon élő fotós, John Townsend nevével fémjelzett, nemes egyszerűséggel szintén Grand Prix névre keresztelt rendkívül színvonalas kiadvány, mely 1985 és '89 között öt kiadást ért meg. És tulajdonképpen éppen ezt váltotta az az évkönyv, melynek egyik példányához kalandos körülmények között jutottam hozzá.
1992-ben ugyanis - 18 évesen - először jártam szülők nélkül külföldön. Richárd barátommal vettük nyakunkba a világot, és meg sem álltunk Londonig. Illetve megálltunk - különféle műszaki problémák miatt sajnos többször is - így 24 órás buszútból majdnem másfél napos lett. A puszta véletlennek köszönhető, hogy épp a Brit Nagydíj napjára értünk Angliába! Odautazás előtt megfordult a fejemben, hogy de szép is lenne ellátogatni Silverstone-ba, de erről a jelentős késés miatt szó sem lehetett. (A sors ismételi önmagát: az 1990-es Német Nagydíj első edzésnapján Münchenben tartózkodtam, az 1991-es Le Mans-i 24 órás verseny utolsó háromnegyed óráját pedig egy franciaországi szállodában tekintettem meg TV-n keresztül.) A Brit Nagydíj így kimaradt, csak egy kisképernyős (sőt talán fekete-fehér) TV-n néztük meg a versenyt Ricsivel, melyet az előbb említett Murray Walker közvetített. Más idők voltak azok!
A londoni tartózkodásunk rendkívül tartalmasra sikeredett, gondosan előre eltervezett terv alapján a főváros számtalan nevezetességét felkerestük. Csavargásaink alatt betévedtünk egy könyvesboltba is, ahol megakadt a szemem néhány egymás tetejére halmozott, Formula 1 Yearbook 1991 című könyvön. Mellette egy másik, hasonló jellegű kiadvány hevert, melynek címét már nem tudom felidézni, de nagy valószínűség szerint egy Autocourse lehetett. Akkor azonban még nem ismertem ezt a kiadványt, a Forma-1 évkönyv elnevezés azonban magáért beszélt. Így magyar pénztárcához képest mérve rendkívül borsos ára ellenére is megvásároltam. (Szerencsére mindig áldozatkész szüleim bőségesen elláttak költőpénzzel.) Mint később megtudtam, a könyv L'année Formule 1 címmel először franciául jelent meg 1990-ben. A könyvet Luc Domenjoz álmodta meg és írta meg hozzá a szöveget, míg a képekről testvére, Steve Domenjoz, valamint Dominique Leroy gondoskodott. 1991-ben látott napvilágot az első angol nyelvű kiadás.
Kissé viharvert - nem is csoda, hiszen rengeteget forgattam
És hogy mégis milyen ez az Autocourse-oknál is nagyobbra nőtt, 205 oldalas mű? Nos, a versenybeszámolók közel sem olyan részletesek, mint az Autocourse-okban, de a Yearbook számos érdekességet és háttérinformációt mond el egy-egy versenyhétvégéről hosszabb-rövidebb írások formájában, melyek segítenek megérteni a történéseket. A képek elsőosztályúak, és meglehetősen sok is található bennük a könyvben. Nem hiányoznak belőle a versenyzőportrék és a legfontosabb statisztikák sem. Összességében elmondható, hogy az Autocourse kevésbé szakmai, ám annál színesebb versenytársával van dolgunk. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a mű 1992 nyarán a kedvenc olvasmányom lett. Nem csupán egyszer olvastam végig, számtalanszor belelapoztam, újra és újra megtekintettem a fotókat, vagy átismételtem a kedvenc cikkeimet. Jó pár évvel később az internetes vásárlásaim során szert tettem az 1994-es kiadásra is, de ez már valahogy más volt, mint a birtokomban lévő példány. Szerencsére sikerült vevőt találni rá.
A Formula 1 Yearbook sorozat még a mai napig létezik, igaz már csak franciául, mivel az utolsó angol nyelvű kiadás 2008-ban jelent meg. (Valószínűleg a RallyCourse-hoz hasonlóan ez is gazdasági válság áldozata lett.) Érdekesség, hogy 2002-ben németül is megjelent - nem meglepő módon Formel 1 Jahrbuch néven - de úgy tűnik, ez egyszeri próbálkozás volt. Az 1991-es kiadást ma már nagyon nehéz megszerezni, mikor ezeket a sorokat gépelem, egyetlen eladó példány található belőle az interneten, az is közel 25 ezer forintért. Ennek ellenére sosem válnék meg fiatalkorom egyik kedvenc könyvétől. Ha valaki ráakad esetleg olcsón, semmiképpen se hagyja ott, mert egy kiváló alkotással van dolgunk, melynek lapozgatása elsősorban a 90-es évek Forma-1-éért rajongóknak szerezhet kellemes órákat.
