Autósport könyvtár

Könyv, újság, DVD... és még sok minden más!

Nem minden arany, ami fénylik

2016. április 18. 20:36 - Surányi Géza

A gazdasági válság előtt még voltak olyan cégek, amelyek komolyan gondolták az autósport szponzorálását és nem csak a csapatokat pénzelték, de az újságírókat is megpróbálták lenyűgözni. Például sokáig ennek köszönhette a Magyar Televízió, hogy közvetíteni tudta a Forma-1-et, hiszen a szállodaszámlát általában egy bőkezű szponzor állta. Én pedig ennek a "jelenségnek" köszönhetően jutottam el nagyjából egy évtizeddel ezelőtt a Forma-1 egyik szentélyébe, Monzába. A Vodafone (igen, le merem írni a nevét) az általuk szervezett játék fődíjának három nyertesét, és szintén három újságírót röpített el a Ferrari csapat tesztelésére. Én voltam az egyik szerencsés.

Maga a teszt csak mérsékelten hozott lázba (tekintettel arra, hogy csak Luca Badoer körözött a pályán), de a hely szelleme magával ragadott. Magától értetődő, hogy felkerestem a pálya legendás könyvesboltját, a Libreria Autodromo-t. Belépéskor leesett az állam, mivel a polcokon ott roskadozott az autósport-szakirodalom csaknem teljes palettája! Sajnos a könyvek védőfóliával be voltak burkolva a kíváncsi szemek és kezek elől, de a rajtuk lévő árcédulák alapján megállapítottam, hogy még az eredeti árnál is picit drágábban kínálják őket. Akciós könyvekre nem leltem. Egy könyvet mégis vettem (erről majd máskor), és azóta még egy kötetet vásároltam onnan. Sajnos nem személyesen - mivel azóta nem jártam Monzában - hanem internetes rendeléssel.Ott lehetett ugyanis kapni egy olyan könyvet, melyre már rég fájt a fogam!

Jól látható a csomagon, hogy honnan érkezett!

Újságíró barátaim tudják rólam, hogy két kedvenc Forma-1 versenyzőm van, és közülük az egyik az Osella csapat leghűségesebb versenyzője, Piercarlo Ghinzani. Egyszer egy internetes fórumon Méhes Károly nekem is szegezte a kérdést: "Honnan ez a nagy Ghinzani imádat? Világítsd meg légy szíves!" Furcsa rajongásom oka pofonegyszerű. Az első Magyar Nagydíj előtt ugyanis az Autó-Motor című újság minden akkori Forma-1 versenyzőről egy teljes oldalas portrét közölt, ahol feltűnt Ghinzani komoly, koránál jóval idősebb embert sugalló ábrázata. Rögtön megtetszett a neve, mely némileg hasonlít az enyémhez (a beceneve Ghinza, ami olyasmi, mint a Géza) ugyanúgy, mint a csapatáé. Hát nem gyönyörűen hangzik az, hogy Osella?Az már csak hab volt a tortán, hogy szintén elbűvölt a kis olasz csapat autójának égszínkék színe, melyen mindig más-más szponzorok logói virítottak. Innentől fogva én Osella, de különösen Ghinzani rajongóvá váltam.

Így rendkívüli módom megörültem, mikor egy angol nyelvű Osella könyv megjelenéséről szereztem tudomást. A 60 eurós (kb. 18 ezer Ft) ára azonban sokáig visszatartott a vásárlástól. Egyszer azonban internetes barangolásom során belebotlottam a könyvbe 30 euróért! Habár a postaköltség további 15 euróra rúgott, ennek már nem tudtam ellenállni, és megvásároltam a kötetet mégpedig egy különös véletlen folytán a Liberia Autodromo-ból. Megérkezése után örömmel konstatáltam, hogy gyönyörű, aranyszínű borítója van, de a tartalmával kapcsolatban sajnos keserűen kellett csalódnom.

Azt tudni kell róla, hogy ez egy olasz könyv angol nyelvű változata, és bizony a fordítás elképesztően alacsony színvonalú. Az még megbocsátható, hogy időnként a nem odaillő szavakat használja a fordító, de hogy az igeidőket következetesen rosszul használja, az több mint bosszantó. Az viszont egyenesen tragikus, hogy a történet borzasztóan felületes, inkább történeteket tartalmaz, melynek jelentős része érdektelen. A könyv leginkább az Osella által épített kétüléses prototípusokra fókuszál, a Forma-1 teljesen háttérbe szorul. Kép van bőven, de ezek döntő többsége a prototípusokat ábrázolja, hiszen az Osella százszámra gyártotta őket. Különösen zavaró az is, hogy a képek és a szöveg közel sincsenek szinkronban, a Forma-1-ről szóló fejezetet például nagyrészt prototípusokról szóló képek díszítik. És ezen még az sem segít, hogy egy DVD-t is mellékeltek a könyvhöz, melyen egy 40 perces film található.

 

Olyan a könyv, mint a csapat autói voltak: szép, de használhatalan

A történet konklúziója nagyjából az, hogy Enzo Osella számára a Forma-1-es kaland csak kellemetlen emlék maradt. (Érdekes, és egyben szomorú, hogy az Enzo Colonival pár éve folytatott beszélgetésem kicsengése is ugyanez volt.) Csalódottam tettem le a könyvet, és bizony az "Osella-imádatom" sem a régi már. Ez nem mondható el Piercarlo Ghinzaniról, akivel azóta alkalmam nyílt interjút készíteni, és ő a legkevésbé sem rombolta le azt a mítoszt, amit magamban elképzeltem róla. Sőt, meg is erősítette!

Szólj hozzá!

Grand Prix!

2016. március 15. 09:59 - Surányi Géza

Volt egyszer valaha egy 8W nevű játék, melynek az volt a lényege, hogy egy régi képről ki kellett találni kit ábrázol (Who?), hol készült (Where?), milyen autó van rajta (What?) és hogy miért érdekes a téma (Why?). Ehhez az öt W betűhöz még hozzáadódott a világháló rövidítése (World Wide Web), és máris összejött a 8W. A játékot a 2000-res évek elején szervezte egy holland-spanyol páros. A képeket a weboldalukon tették közzé, és egy hónap állt rendelkezésre a megfejtések beküldésére. A Why? válaszok a hónapok múltával egyre hosszabbak lettek, így egészen érdekes cikkek születtek. A játékba én is belecsöppentem és nagyszerű időtöltésnek bizonyult a nyomozómunka. Az internet akkori és mai állapotát össze sem lehet hasonlítani hasonlóképp az én könyvgyűjteményemmel, így egy-egy kép megfejtése és a válasz megírása nem kevés munkával járt.

Az oldal a mai napig létezik, és a játékosok beküldött írásai is megtalálhatóak átrendezett, áttekinthető formában. Sőt, a tartalom a mai napig bővül. Az autósport történelmét kedvelők valószínűleg már jártak ezen a holnapon, de ha mégsem, akkor feltétlenül érdemes felkeresni. (A címe: http://8w.forix.com) És hogy ezt miért is mondtam el? Nos, a weboldal készítői még akkoriban összeállítottak egy könyvlistát, mely az általuk feltétlenül beszerzésre érdemes köteteket gyűjtötte egy nagy csokorba. Mikor belevágtam az idegen nyelvű könyvek gyűjtésébe, akkor szisztematikusan kezdtem építkezni, és ez a lista (mely a lap közepétől kezdődik) volt az elsőrangú forrásom.

A figyelmes blogolvasó észreveheti, hogy a felsorolt könyvek közül már néhányat már bemutattam (The Complete History of Grand Prix Motor Racing, Autocourse évkönyvek, Racing The Silver Arrows, First Among Champions), essék most azonban szó a Grand Prix! című könyvről. Egész pontosan nem is egyetlen könyvről, hanem egy négykötetes sorozatról van szó. A cím ugyanolyan lényegre törő, mint maga a mű. Ugyanis a szerző, Mike Lang a fejébe vette, hogy megírja minden egyes Forma-1-es világbajnoki futam történetét sallangmentesen, csak a tényekre támaszkodva. És pontosan ezt is tette. Az első kötet - mely 1950-től 1965-ig öleli fel a világbajnokság történetét - még viszonylag rövid, de annál informatívabb versenyleírásokat tartalmaz. Nem csupán arról esik szó, hogy a versenyzők hanyadik helyről rajtoltak, mikor cseréltek kereket és hol értek célba, hanem a szerző ennek a miértjére is megadja a választ.

11_mexiko_gp-1.jpg

Sok szöveg - statisztika és pár kép - nálam ez a siker receptje

A további kötetekben a tudósítások egyre hosszabbak, a negyedikben több oldalt is megtöltenek. Ennek ellenére egy cseppet sem unalmasak! A szerző akarva akarva-akaratlanul vigyázott arra, hogy ne használjon túlságosan bonyolult kifejezéseket vagy hasonlatokat, a stílusa mégis változatos, a legkevésbé sem egyhangú. Sőt, annyira tökéletesen mutatja be a történteket, hogy az olvasónak néha az az érzése, hogy éppen egy izgalmas futam közvetítését nézi. A könyvek tartalmazzák az egyes versenyek rajtfelállását és végeredményét is, így referenciamunkának tökéletesen használhatóak.

Akit komolyan foglalkoztat a sportág történelme, annak ott áll a polcán ez a négy kötet

A fentiekből már látszik, hogy miért tartom ez a könyvet az egyik legfontosabbnak az autóversenyzés történelméről keletkezett művek közül. Ha valaki komolyan foglalkozni szeretne ezzel a témával a Grand Prix! sorozat nem hiányozhat a gyűjteményéből!

Én a negyedik kötettel kezdtem a gyűjtést, melynek pontos forrására érdekes módon már nem emlékszem, de valószínűleg a Maróti könyvkereskedés lehetett vagy valamelyik budapesti antikvárium. Amint tehetettem, megvásároltam a másik hármat is. Az első kötet még 1981-ben látott napvilágot, aztán évente jött a folytatás. 1990-ban újra kiadták az első két kötet immár egyetlen vaskos könyvbe foglalva, mely így 1950-től 1973-ig mutatja be a világbajnokság történetét. A negyedik kötet - mely az 1981 és '84 közötti versenyekről szól - sajnos az utolsó a sorban. A könyvgyűjtők számára jó hír, hogy még ma is könnyű hozzájutni a Grand Prix! egyes darabjaihoz, sőt az áruk sem szökött fel a csillagos égig az évek során. Mikor ezeket a sorokat pötyögöm, még a Vaterán is található belőle néhány kötet megfizethető áron. Érdemes azonnal lecsapni rájuk!

Szólj hozzá!

Befejező Rész Mikorra?

2016. március 01. 19:47 - Surányi Géza

Teljesen megszokott dolog, hogyha valaki egy nagy múltú Forma-1-es csapat történetének megírására vállalkozik, és munkájának gyümölcse egy egész könyvet megtölt. De hogy négyet? Doug Nye bő két évtizeddel ezelőtt mégis ezt vette a fejébe. A szerző nevével először a 90-es évek elején találkoztam, amikor az egyik budapesti antikváriumból sikerült megkaparintanom a McLaren - The Grand Prix, Can-Am and Indy Cars című kötetének első kiadását. Ha emlékeim nem csalnak, ekkor került első alkalommal angol nyelvű autósport könyv a birtokomba! A szerzeményt végül nem olvastam el, hanem jó pár évvel később lecseréltem a második kiadásra és később, mikor a magyar nyelvű McLaren könyv kéziratán dolgoztam, kitűnő szolgálatot tett.

Doug Nye neve tehát már ismerősen csengett, mikor megtudtam, hogy The Saga of British Racing Motors címmel a B.R.M. csapat történetét szeretne megírni - négy kötetben! Ezek közül az elsőt - jelentős anyagi áldozatok árán - 2004 karácsonyán vehettem a kezembe. A nagy terjedelmet elsősorban a rendelkezésre álló források tekintélyes mennyisége indokolta, hiszen a szerző birtokába került a csapatalapító, Raymond Mays hagyatékának jelentős része, az összes levelezést beleértve! Ennek köszönhetően szinte naplószerűen képes volt a történetet rekonstruálni.

Az olvasó megismerheti a projekt keletkezésének körülményeit, az ötlet felmerülésétől kezdődően a finanszírozás megteremtésén át az autó kifejlesztéséig. A műszaki beállítottságúak különös örömüket lelhetik a könyvben, hiszen a könyv hemzseg részletes műszaki leírásoktól és a korabeli tervrajzoktól. Magam sosem ezek közé tartoztam, sőt sohasem értettem meg azokat a szerzőket, akik készpénznek veszik azt, hogy az olvasók minden részletre kiterjedően ismerik az autó, és különösen a motor összes alkatrészét és azok működési elvét. Aki a Forma-1-ért rajong, nem biztos, hogy tisztában van például a szelepek nyitási és zárási szöghelyzetének jelentőségével vagy a kerékfelfüggesztések típusaival, sőt ha azt mondják neki, hogy a motor kompresszióviszonya 1 a 11,5-höz, akkor nem fogja tudni, hogy az kevés, vagy sok. Valahol azt olvastam, hogy a teniszrajongók sem az ütők fejlődésének történetére kíváncsiak, persze ez a hasonlat jelen esetben nem teljesen helytálló, hiszen a Forma-1 technikai sport. Ha mégis szeretnénk elmélyedni például a de Dion típusú kerékfüggesztés rejtelmeiben, akkor érdemes rákeresni erre a kifejezésre az interneten, remek, ábrákkal szemléltetett leírásokat lehet találni.

De vissza a B.R.M könyvhöz! A részletes műszaki leírások sokasága ellenére a kötet rendkívül élvezetes. Nye megpróbál a történések mögé látni és megkeresni a dolgok miértjét. Valóban egy rendkívül részletes műről van szó, nem csak a versenyről ír a szerző. hanem az azok közötti "üresjáratok" idején történtekről is. Ez számomra sokkal fontosabb, mint például a motor műszaki paraméterei. Mindent mérlegre téve az első kötet elolvasása után csak azt tudom mondani, hogy egy remek könyvvel van dolgunk.

Az első kötet az 1945 és 1960 közötti korszakot öleli fel, ezen belül is a csapat első autójának megszületésére összpontosít. A sorozat első darabja még 1994-ban került a könyvesboltok polcaira. A második azonban csak 2003 tavaszán(!) azaz közel egy évtizedet kellett várni a folytatásra. Ennek örömére reprint kiadásban újra megjelent az első kötet.  A harmadik rész megjelenésének időpontja a leírtak tükrében (2008 februárja) nem is hat meglepetésként, az viszont talán igen, hogy a befejező rész a mai napig sem készült el! Doug Nye különféle internetes fórumokon rendszeresen megnyugtatta a negyedik kötetre várakozókat, hogy nem marad adós a folytatással, de a megjelenés időpontjára sohasem tesz ígéretet.

Egy, kettő, három... de hol a negyedik?

Sajnos az ár és a könyv oldalszáma romló arányt mutat. Az első kötetért megjelenése idején 70 angol fontot(!) azaz mai árfolyamon számolva közel 30 ezer Ft-ért kértek, ez 432 oldalt tartalmazott. A másodiknál ugyanennyiért csak 368 oldalt kaptunk, a harmadik pedig ugyancsak 368 oldalból áll, de már 80 fontért! Szerencsére még ennyi év elteltével is találni új és használt példányokat, és jóval olcsóbban is hozzá lehet jutni a sorozat darabjaihoz. Mivel pár éve remek kapcsolatot ápolok a könyvet megjelentető Motor Racing Publications kiadóval, bízom benne, hogy a negyedik kötetet majd elküldik számomra. Ennek időpontjára azonban tippelni sem lehet, így hát a B.R.M rövidítés kapcsán nekem leginkább "Befejező Rész Mikorra?" szókapcsolat jut eszembe...

Szólj hozzá!

B, mint Berger

2016. február 13. 09:51 - Surányi Géza

Nemrég tervbe vettem, hogy a birtokomban lévő életrajzi könyvek közül nem válogatok, hanem ábécé sorrendben olvasom el őket. Most már érhető, hogy a múltkori bejegyzésben miért írtam Derek Bellről és miért következik most egy hazánkban is jól ismert versenyző.

Gerhard Bergerről van szó, akinek életét és pályafutását Christopher Hilton örökítette meg. Az író neve ismerős lehet a hazai gyűjtőknek, hiszen életrajzi könyvei közül néhány magyarul is megjelent. Hilton megítélése az olvasók körében eléggé vitatott, így kissé félve lapoztam bele a Bergerről írt művébe.

Félelemeim teljesen alaptalanok voltak. A szerző valamennyi olyan személyt felkeresett, aki Berger karrierjének alakulásában kulcsfontosságú szerepet töltött be, vagy egyszerűen jól ismerte az osztrák versenyzőt. Hosszasan beszélt velük, kikérdezte őket minden apró részletről. Természetesen magával Gerharddal is számos beszélgetést folytatott. Tökéletesen érezhető, hogy nem az íróasztal mellett ücsörögve írta a könyvet, hanem nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az közvetlenül az érintett személyektől kapjon tájékoztatást az olvasó. A szerző szó szerint próbált minél több információt belezsúfolni a könyve, melyet a kis sortávolság és a minimális mértékű margók jeleznek.

Ahelyett, hogy részletesen leírta volna egy-egy verseny beszámolóját, Hilton inkább a dolgok hátterét próbálta megvilágítani. Ez a könyv nem arról szól, hogy Berger a második helyről rajtolt és harmadikként ért célba, illetve egész pontosan ez minden, amit egy nem mérföldkőnek számító versenyről megtudhatunk. A szűkszavú versenybeszámolókhoz azonban számos háttér információ párosul, sztorikkal fűszerezve. Ráadásul mindez precíz, kronológiai sorrendben, ahogy azt Hilton más műveinél már megszokhattunk.További erénye a könyvnek, hogy Gerhard Berger gyerekkorát és alsóbb kategóriákban történő versenyzését ugyanolyan részletességgel mutatja be, mint a Forma-1-es pályafutását.

A könyv első alkalommal 1993-ban jelent meg, majd két év múlva jött a bővített és átdolgozott kiadás. A 1994-es és '95-ös évről szóló rész már kissé más stílusú, mint az életrajz többi része, ettől eltekintve a művet csak egy szóval lehet jellemezni: szenzációs!

A leírtak alapján nem tehetek mást, minthogy jó szívvel ajánljam mindenkinek a Human Face of Formula One (azaz a Forma-1 emberi arca) című könyvet. Az viszont nagy kár, hogy 1995-ben lezárul a történet és nem követhetjük végig Berger pályafutását egészen 1997-es visszavonulásáig. És mivel Christopher Hilton 65 éves korában váratlanul elhunyt, sajnos már soha nem is fogjuk.

Szólj hozzá!

Lapozzunk!

2016. január 01. 12:36 - Surányi Géza

Ha tudomást veszünk róla, ha nem, a blog műfaj éppen annyira szól a szerzőről, mint a megosztott tartalomról. Én is épp ezért csempészek időnként az írásaimba egy-egy életrajzi motívumot, hol kevesebbet, hol többet. Ez a bejegyzés az utóbbi kategóriába fog tartozni.

A történet kezdetéhez kanyarodjunk vissza egészen a 70-es évekig, amikor még állt a vasfüggöny. Családunk akkoriban járatta az Autó-motor című lapot, melyre a mai napra sem tudok elfogadható magyarázatot adni. Erős a gyanúm, hogy szüleim abból nézték ki a Merkur-sorszámokat (ami persze a mai generációnak ez persze semmit nem mond) és megállapíthatták, hogy mennyi kell még várnunk a Trabantunk megérkezésére. Az Autó-motort nagyon kedveltem, de tízéves koromban már másra, többre vágytam. Édesapám írt egy levelet Németországban élő unokaöccsének, és az küldött három számot az Auto Motor und Sport nevű német folyóiratból. Repestem a boldogságtól! Onnantól fogva mindig az volt a kérésem, hogy újabb példányokat kaphassak, így a helyi dollárboltból (így hívták azokat a kis üzleteket, ahol keményvalutáért itthon nem kapható termékeket lehetett vásárolni) néha vettek nekem egy lapszámot az Auto Motor und Sportból. Mivel németül akkor még semmit sem tudtam, az olvasás helyett inkább a képeket nézegettem, bár a Forma-1 tudósítások szókincsét édesapám segítségével nagyjából elsajátítottam, így ha a szöveget magát nem is, de statisztikát megértettem. Kedveltem azt az újságot, bár inkább az autókról, mint az autósportról szólt. Később sikerült az ugyancsak német Sport Auto című magazin néhány számához is hozzájutni. Habár vékonyabb volt, mint az akkoriban még közel háromszáz oldalas Auto Motor und Sport, jóval nagyobb terjedelemben foglalkozott az autósporttal.

1988-ban szakadozni kezdett a vasfüggöny, így átruccantunk a családdal Bécsbe. Természetesen újabb német nyelvű újságokkal gyarapodott a gyűjteményem, pedig az iskolában még mindig angolul és oroszul tanultam. Hazafelé a Westbahnhofon megpillantottam a Rallye Racing című újság egyik számát, melyet saját magam vásároltam meg egy bravúros nyelvtani fordulatokat nélkülöző mondattal: Bitte Rallye Racing! Hazafelé a vonaton már ezt lapozgattam, és megállapítottam, hogy a legjobb valamennyi közül. Magával ragadott vékony és kisebb méretű, de tetszetős formátuma, ráadásul ez a lap kizárólag az autósportról és a sportosabb autókról szólt. Szívesen nézegettem a hosszú és sok színes képpel illusztrált Forma-1 tudósításokat miközben megpróbáltam legalább a képaláírásokat megérteni. De ugyanolyan szívesen bogarásztam a különféle nemzeti bajnokságok eredményeit is. legyen szó a francia forma-3-ról vagy az olasz túraautó bajnokságról.

Az első és az utolsó lapszámom - látható a méretbeli különbség

Attól a naptól fogva ez vált a kedvenc német újságommá. Úgy hozta a sors, hogy a következő öt évben mindig sikerült legalább átutazóban német nyelvterületre tévednem, és ezek során igyekeztem a Rallye Racing egy-egy példányát beszerezni. Ez sajnos nem mindig jött össze. Mire leomlott a vasfüggöny, kedvenc újságomat már itthon is kapni lehetett, forintért. Én csak egy ilyen helyet ismertem, mégpedig a budapesti Vörösmarty térhez közel fekvő újságárust. Mikor 1992-ben a fővárosba költöztem felsőfokú tanulmányaim folytatása céljából, rendszeresen felkerestem a fenti intézményt, ahol nem is mindig, de két-három havonta megvásároltam a legújabb példányt. A színvonal továbbra is szenzációs volt: remek képek, tudósítások, eredmények, versenyelőzetesek, hírek, pletykák (melyek egy részét a rossz nyelvek szerint maga a főszerkesztő, Achim Schlang talált ki), sőt később már mellékletek is gazdagították a lapot. 1996-ban hazaköltöztem, így elmaradtak a vásárlások. A 2000-res évek elején még vásároltam néhány lapszámot, azonban kevéssel ezután nem csak az én érdeklődésem szűnt meg, hanem maga az újság is.

Később megtanultam németül, de csak középfokon, mely egy szakmai szöveg megértéséhez nem igazán elégséges. Talán egyszer tisztességesen el fogom sajátítani a nyelvet így elolvashatom majd egykori kedvenc újságom írásait is.

Ezzel a poszttal kívánok a blog valamennyi olvasójának Boldog Új Évet!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása