Az angol Veloce kiadóval remek a kapcsolatom - hosszú évek óta küldik részemre a frissen megjelent könyveiket. A cég nem csak elismert szakíróknak, de lelkes amatőröknek is lehetőséget ad, hogy kibontakoztassák tehetségüket, főleg ha valamilyen izgalmas témát választanak. Ezt tette S. S. Collins, aki Unraced... címmel írt könyvet.
A szerző olyan versenyautókat mutat be, melyek készen álltak arra, hogy rajthoz álljanak bevessék őket a Forma-1-ben, de valami miatt ez mégsem történt meg és mára a feledés homálya borítja őket. Az internet létezése előtti időben egy-egy ilyen sikertelen próbálkozásról legfeljebb egy kisméretű kép, és pár sor jelent meg az Autó-motor című újságban, talán néhány képkockát mutatott az Eurosport, de hogy valójában miről szólt a projekt vagy miért fuccsolt be, azt sosem sikerült megtudni. A szerző egy amatőrtől elvárható mélységű kutatómunkával összeszedett minden elérhető információt, melyhez 150(!), nagyrészt korábban sohasem publikált képet is megszerzett.
A könyvben bemutatott autók tulajdonképpen két csoportra oszthatók. Az egyikbe azok tartoznak, melyek tesztelési célokra szolgáltak, és valójában sosem akarta őket bevetni a gyártó, a másikba pedig azok, amelyek a bemutatkozás szélén álltak, de az meghiúsult. Mondanom sem kell, hogy ez az utóbbi téma az igazán izgalmas! Ide tartozik a Honda RC100/RC1.5x (1993-1995) és RC2x (1995-1996), a Lola T95/30 (1995), a DAMS GD-01 (1995), valamint a Dome F105 (1996). A könyv tartalmazza az 1997-es Ausztrál Nagydíj edzésén bemutatkozó, de ott hatalmas kudarcot valló Lola T97/30 történetét is. A tesztelési céllal épült autók közül a Honda RA099 (1999) és a Toyota TF101 (2001) szerepel a könyvben és kakukktojásként olvasni lehet még a Premier1 prototípusról (2001) és McLaren MP4/18-ról (2003). A bemutatás és a fotók mellett különösen érdekes része a műnek az a pár oldal, melyen a szerző megpróbálja összeszedni, hogy egy-egy típusból hány darab készült és azoknak mi lett a sorsa!
Tehetségtelen fotós vagyok - ez jól látszik az egyébként ízléses borítóról készített képemen
Nagyon találóan mondta el véleményét a könyvről az egyik angol internetes fórum hozzászólója, aki azt írta, hogy a szerző "könnyen elérhető gyümölcsöket szedett le a fáról", azaz hogy csak a nem túl nagy fáradtsággal megszerezhető információkat gyűjtötte össze. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a nem mozgatott meg minden követ annak érdekében, hogy alaposan megismerhesse az autók történetét, másrészt olyan típusokat választott, melyekről innen-onnan azért össze lehet szedni információkat. Az észrevétel csak részben jogos, mert a szerző nem csupán az internetről és a korabeli magazinokból tájékozódott, hanem a lehetőségeihez mérten saját kutatómunkát is végett. A kritika ellenére egyértelműen ajánlani tudom a könyvet blogom olvasóinak, hiszen sokkal többet meg lehet tudni ezekről a kuriózumokról, melyet valaha is reméltünk. A képek pedig szenzációsak! Persze a mű számos kérdést megválaszolatlanul hagy, így nem lenne ellenemre egy bővített kiadás, nem is beszélve egy második kötetről...
Sajnos a Veloce kiadónál most épp nem kapható a mű, így az új és használt példányok ára is magas: az eredeti, 25 fontos vételárnál 10-20-szal is többet ki kell adni egy jó állapotú példányét. Talán érdemes várni egy kicsit, mert a kiadó rendszeresen újranyomja a sikeres könyveit, az pedig nem kérdés, hogy az Unraced… ezek közé tartozik.
