A múltkor ott hagytam abba a sportautó versenyzés aranykorát méltató írásomat (ezt itt), hogy Dubaiban megismerkedtem Wimpffen Jánossal, vagy ahogy az autósport berkein belül hívják, János L. Wimpfennel. A nagy tudású szakember 1950-ben szültetett Bécsben. Azt sajnos nem tudom, hogy melyik felmenője volt magyar és kitől tanulta meg a nyelvet, melyet meglehetősen furcsán, de a mai napig beszéli. Az biztos, hogy régóta az Egyesült Államokban él és angol nyelven publikál. János 1999-ben alkotta meg a sportautó versenyzésről szóló könyvek non plus ultráját, mely a Time and Two Seats címet viseli. A kétkötetes mű magában foglalja az 1953-től létező világbajnokság valamennyi versenyének leírását részletes nevezési- és eredménylistákkal kiegészítve. Sajnos a mű sosem került a birtokomba, mivel 2002-ben kezdődő könyvgyűjtő mániám kezdetekor nem engedhettem meg magamnak az emlékeim szerint 150  dolláros vételárat, pedig akkoriban még új példányokat is lehetett venni ennyiért. Manapság 900 és 1500 font azaz 330 és 550 ezer forint(!!!) környékét lehet hozzájutni a műhöz, persze csak ha néhanap felbukkan egy-egy eladó példány. János egyszer beszélgetésünk során ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy "Kár, hogy én ebből nem kapok!"

Az amerikai-magyar szerző 2005-ben állt elő egy olyan művel, mely a sportautó versenyzés szerelmeseinek újra megdobogtatta a szívét. Az Open Roads and Front Engines című műben a világbajnokság első éveit, vagyis az 1953-1961 közötti időszakot mutatja be, de más formátumban mint az előző műve: ezúttal a kevésbé részletes szöveget, rengeteg kép kíséri. Ma már tudjuk, hogy ez a mű egy sorozat első részének darabja volt, János ugyanis később a Winged Sportscars and Enduring Innovation, később a Spyders and Silhouettes, végül a Monocoques and Ground Effects című könyvekkel rukkolt elő.

Akik némileg jártasak a sportautó versenyzés világában azok bizonyára rájöttek, hogy az utolsó kötet szól a C csoportos korszakról, vagyis az 1982 és 1993 közötti intervallumról. Mivel engem éppen ez az éra hoz lázba, már a 2008-os megjelenés során úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek ott a helye a polcomon. Ahogy ebben a posztban leírtam, sajnos a művet kiadó David Bull Publishing nem mutatott érdeklődés az iránt, hogy a könyveket küldjön az egy magyar magazin számára, így Wimpffen műveiért is hiába érdeklődtem volna nála. Mikor Jánosnak megemlítettem azt, hogy a kiadó még válaszra sem méltatott, akkor közölte, hogy ez nem lepi meg, ugyanis David Bull nem a nagylelkűségéről híres! A kedvemért írt "Bull úrnak" és szólt az érdekemben néhány szót, aki aztán elismerte, hogy kapott egy e-mailt tőlem (valójában kettőt írtam). De azt is közölte, hogy tiszteletpéldányokra ne számítsak.

Így 2013-ban 52 fontot, azaz mai árfolyamon közel húszezer forintot kellett leszurkolnom (persze csak képletesen, hiszen interneten adtam le a rendelést) és pár hét múlva kezembe vehettem az impozáns művet. Egy 29,5 x 3,8 x 34,4 centiméter nagyságú, több, mint három és fél kilós könyv került elő a dobozból! A mű elolvasása után egyértelműen kijelenthetem, hogy megérte a jelentős kiadás! Ugyanis beigazolódott a hipotézisem, azaz hogy Wimpffen János tökéletes ismerője a témának, a szövegezés pedig könnyen érthető, olvasmányos. A könyv átmenet az ebben a bejegyzésben említett "képeskönyvek" és a témákat alaposan kiveséző művek között, így a közepes mennyiségű szöveg utána sokáig gyönyörködhetünk a kitűnő minőségű, színes képekben, melyet bőségesen tartalmaz a 420 oldalas mű. A szerző minden évnek egy-egy új fejezetet szán, melyből az olvasó tökéletes, átfogó képet kap az adott sportautó szezonról és annak legfontosabb történéseiről. Persze nem maradhatott ki egy-egy ritkaság, azaz egy olyan autónak a képe, mely csak vendégszereplő volt a világbajnokság színpadán.

Az igazán remekbe szabott borító - félig-meddig művészi megvilágításban

Annak aki szeretne egyet a  Monocoques and Ground Effects című kötetből, annak az a rossz hírem, hogy ugyan akadnak új példányok is, de ezek ára átszámítva 66 ezer Ft-nál kezdődik. És akkor még nem is beszéltünk a jelentős postaköltségről, mely egy ilyen nehéz könyv esetében felmerül... Úgy gondolom épeszű ember ennyi pénzt nem ad egy könyvért (persze az Autocourse sorozat némelyik régi darabja kivétel!), így másféle megoldást kell keresni, ha valaki közelebbi ismeretséget szeretne kötni a Sport- Prototípus Világbajnokság aranykorával. A bejegyzés-sorozat harmadik részében adok is majd egy tippet.