Egyik kedvenc gimnáziumi tanárom, Hevesi László jegyezte meg annak idején a matematika tankönyvünkkel kapcsolatban, hogy "Éppen elhozhatjátok az órára, de ha otthon billeg a szekrény, akkor inkább tegyétek alá." Sajnos az autósport témakörében írt könyvek között is akad néhány olyan próbálkozás, mely tényleg csak arra jó, hogy kiegyensúlyozzuk vele az otthoni szekrényt, de elolvasni még véletlenül sem szabad őket. Ebből mutatok be most kettőt.

Az egyik Timothy Collings: Eddie Jordan - The Biography c. könyve. Mikor 2002-ben hírűl vettem, hogy Collings írásba foglalja az akkor még aktív Forma-1 csapatfőnök munkásságát, nagyon megörültem, hiszen Eddie igazán színes egyéniség, és nem mindennapi pályafutásának bemutatása csakis érdekes olvasmány lehet. Keserűen kellett csalódnom. A 324 oldalos könyvből gyakorlatilag semmit sem lehet megtudni Jordan életéről, mert rettenetesen felületes. Ellentétben számtalanszor elismétli a szerző, hogy mennyire ír vér folyik az ereiben, mert bárhová is sodorta az élet, sohasem hazudtolta meg származását. Nagyjából ez minden, amit a több, mint 300 oldal elolvasása után megtudhatunk Jordanről. A szerző csupán néhány mozzanatot villant fel a csapatfőnök életéből, de konkrét adatokat hiába keresnénk, így a könyv referenciamunkának teljesen használhatatlan. Jordan Forma-1 tesztjéről is csupán egyetlen félmondat szerepel a könyben (szándékosan nem használom a mű vagy az alkotás szavakat!), de sem a helyszínre, sem az időpontra, sem az autó típusára nem derül fény. Amilyen gyorsan csak tudtam, meg is szabadultam a kizárólag szekrényünk billegésének megakadályozásához hasznáható tárgyhoz. Hogy nem csak nekem ilyen lesújtó a véleményem a könyvről, azt jól mutatja, hogy jelenleg egyetlen pennyért(!) is szerepel néhány antikvárium kínálatában.

A másik hatalmas csalódást okozó könyv az egykori legendás Forma-1 versenyző, Stirling Moss, Ken W. Purdy segítségével papírra vetett All But My Life című életrajza. Pedig a könyv több kiadást is megért, sőt egyesek az életrajzok etalonjának tartják. Persze olyanok is akadnak, akiknak épp az ellenkező véleményen vannak, és bevallom és is közéjük tartozom. Kísérteties hasonlóságot mutat a Jordan könyvhöz abban a tekintetben, hogy nagyon kevés konkrétumot tartalmaz, inkább Moss gondolatait írja le az autóversenyzésről és a veszélyről. A könyv először 1963-ban jelent meg, éppen a brit versenyző súlyos balesetét követő évben. Mintha érződne a szövegen, hogy Moss még nem épült fel a csaknem halálos kimenetelű szerencsétlenségből (mondhatnám rosszmájúan), hiszen gyakran nehéz a gondolatmenetét követni. Egy percig sem volt kérdés, hogy ennek a könyvnek sincs helye a polcomon és ha anyagi veszteség árán is, de áruba kell bocsátanom. És hogy miért lett mégis hepiend a sztori vége? Nos, a könyvet egy spanyol úriember vásárolta meg, aki később segített nekem szállást találni, mikor 2004-ben kint tartózkodtam újságíróként a Spanyol Nagydíjon. Montmelóban (mely egy kis falu, és nagyjából olyan távolságra fekszik a pályától, mint a Hungaroring Mogyoródtól) szerzett nekem egy pici, de megfizethető árú szobát. Így aztán gyalogszerrel is ki tudtam járni a verseny helyszínére spanyol vendéglátóimtól. Ha nem követem el a baklövést a könyv megvásárlásával, akkor valószínűleg nem lett volna ilyen remek szállásom!