Ha ma Magyarországon versenyautó kiállításokat rendeznek, az rendszerint egy külföldi gyűjtemény néhány darabjának bemutatását jelenti. Bő három évtizeddel azelőtt volt ez másképp is, akkoriban egy ilyen jellegű rendezvény egy egész csarnokot megtöltött. Mégpedig az azóta már a tűz martalékává lett Budapest Sportcsarnokot, melyet először nem sokkal azután pakoltak tele dugig versenyautókkal, hogy elkezdődött a Hungaroring építése. Az I. Magyar Versenyautó kiállításon az autósport valamennyi ága képviseltette magát. Békésen megfértek egymás mellett a hazai ralibajnokságból ismert Ladák, az akkori baráti országok versenyzőinek autói és a nyugatról érkezett autócsodák. A belépődíjak valószínűleg nem fedezték volna a rendezvény költségeit, bőkezű támogatók azonban nem csupán a nyereséges működéshez járultak hozzá, hanem sztárvendégeket is magukkal hoztak. A Philip Morrisnak köszönhetően eljött az 1982-es világbajnok, Keke Rosberg, akiről akkor már tudni lehetett, hogy a következő évtől a McLaren csapatát erősíti. Az első rendezvényen sajnos nem voltam jelen, de 1986 telén - 12 évesen - rá tudtam venni édesapámat, hogy vigyen el a BS-be. Merthogy a kiállítás, annyira sikeresnek bizonyult, hogy többször is megrendezték, mi pedig mindig ott voltunk.

Mai szemmel nézve - amikor egy dohányboltba 18 éven aluliak be sem léphetnek - megdöbbentő, hogy a Marlboro termékeket gyártó Philip Morris standja örvendett a legnagyobb népszerűségeknek a gyerekek körében, mert hogy ott lehetett beülni egy "szimulátorba", mely valójában egy Commodore 64 számítógépre kötött kormányt és pedált jelentett egy Forma-1-es autóra hajazó vezetőülésbe applikálva. Emiatt hatalmas sor kígyózott a Marlboro standja előtt, melyet csak fokozott, hogy időnként posztereket és matricákat osztogattak ugyanitt. Ezekért rendszerint óriási harc folyt - és bizony nem mindenkinek jutott belőle. Ha jól emlékszem egy ilyen sikertelen relikviaszerzési kísérlet után találta ki tíz nyelven tudó édesapám, hogy szólítsunk meg a strandról egy főnöknek kinéző úriembert, hátha tudunk tőle néhány matricát kérni. Azzal a mondattal lépett oda a Philip Morris egyik külföldi képviselőjéhez, hogy a fiacskája (mármint én) bármilyen kvízkérdésre válaszol a Marlboro csapatával kapcsolatban, ha kap valami szerény ajándékot cserébe. (Hogy édesapám milyen nyelven intézte kérését ehhez az úriemberhez, arra már nem emlékszem, de őt ismerve angol, német vagy francia is lehetett!) Az úr nem kérdezett semmit, csak eltűnt a standon, majd pár másodperc múlva megjelent és mosolyogva kezembe nyomott egy könyvet. Szólni sem tudtunk a meglepetéstől!

Csak később derült ki, hogy mekkora kinccsel gazdagodtam! A könyv az ugyanis a Marlboro Grand Prix Guide volt, melyet sokan a tartalma és a formája miatt is Forma-1 Bibliájaként emlegetnek. Ennek az az egyszerű oka, hogy minden alapvető információt tartalmaz, melyet a sportág hívőinek tudni kell. Az összes világbajnoki futam eredményét, a versenyzők, csapatok, motorok, gumigyártók részletes statisztikáit, sőt az örökranglistákat is. Ez a kiadvány akkoriban valóban kincs volt, hiszen nem létezett még az internet, ahonnan pár kattintással majdnem minden adat lekérhető. Később megtudtam, hogy a Guide-ot (ez a népszerű neve az újságírók körében) 1979-ben adták ki először. Egy svájci újságíró, Jacques Deschenaux állította összes és készítette el évenként a frissített kiadást. Az 1987-es kiadás - mivel ehhez jutottam hozzá 752 oldalas volt, mely az évek során természetesen rohamosan bővült. A 2016-os kötet már 1488 oldalt tartalmaz, ugyanis a Guide még a mai napig létezik, és tartalmát és struktúráját tekintve szinte semmit sem változott az évek alatt! Igaz a címből - a dohányreklámok betiltása miatt - elmaradt a Marlboro jelző. Tudomásom szerint a most már csak Grand Prix Guide című kiadvány kereskedelmi forgalomban sosem volt kapható. Az internet korában már nincs olyan égető szükség rá, mint azelőtt, de most is szinte nélkülözhetetlen, ha gyorsan ki kell keresni egy-egy adatot. Ha tíz újságírót megkérdeznénk, valószínűleg kilenc még mindig azt válaszolná, hogy mindig ott tartja az íróasztalán a kiadványt. Persze arra is alkalmas, hogy "csak úgy" elővegyük és akár órákat eltöltsünk a végtelen mennyiségű adat böngészése közben. Természetesen a Guide nem mentes a hibáktól, de ilyen adatmennyiségnél ez bocsánatos bűn.

Balra az első Grand Prix Guide-om - szegény eléggé koszos a sok lapozgatástól - jobbra a legújabb

Ha minden jól megy, napokon belül a kezemben lesz a 2017-es kiadás, ugyanis az újságírók a Ferrari csapattól kérhetnek egy ilyet - mégpedig egy névjegy fejében. A képen látható Guide viszont így feleslegessé - de természetesen nem használhatatlanná - válik, további sorsa egyelőre nem ismeretes.

És hogy mi lett a versenyautó-kiállítások további sorsa? Ha jól rémlik 1988-ban mérgesedett el a viszony a kiállítók és a rendezők között, ezért egy, a régi pompájára már nem is emlékeztető kiállítást láthatott a közönség. Az "ellenálló" autóversenyzők pedig létrehoztak egy "ellenkiállítást" az akkor még szintén létező Petőfi csarnokban, mely ugyan szerény körülmények között zajlott, de jó hangulatúra sikeredett. Ezt onnan tudom, hogy mindkettőt meglátogattam Édesapám társaságában, de a következő évben már egyikre sem utazhattunk el, mert vége szakadt a remek kezdeményezésnek.