Már több bejegyzésben utalást tettem arra (például itt és itt), hogy a nyár számomra egyik legkellemesebb időtöltése a vízparti olvasgatás. Ennek ideális kelléke egy körülbelül 17,5 centméter hosszú és 11 centiméter széles, papírkötésű könyv, melyből számos példányt beszereztem az utóbbi időben. Egyelőre csak egy fotót teszek közkinccsé róluk, részletesebb információt csak az elolvasásuk után szeretnék róluk megosztani. Az talán a címekből is látható, hogy nem egy gyűjtemény nélkülözhetetlen darabjaival van dolgunk, ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy sok kellemes órát fogok tölteni az olvasgatás közben!

Attól tartok, hogy mostanra már az összes, ebben a méretben kapható könyv a birtokomba került (a képen látható köteteken kívül is sorakozik még jó pár hasonló darab a polcomon), így komoly fejtörést okoz, hogy mihez kezdjek majd, ha ezeken mind átrágtam magam. Persze ezen ráérek majd nagyjából 2020 környékén töprengeni!

A jelen poszttal nem arra kívántam utalni, hogy a blog hosszabb nyári szabadságra megy. Épp ellenkezőleg: a jövő héten esedékes nyaralásom után egy nagyobb lélegzetvételű írással jelentkezem!

Az 1987-es évre történő visszaemlékezésem kapcsán jegyezte meg a Facebook-on Kertesi Zoltán barátom, hogy ő bizony emlékszik azokra az időkre, mikor a Magyar Televízió élő, egyenes adában közvetítette a Forma-1 versenyeket a 80-as évek folyamán, hiába állítok én mást. A gyerekkori emlékeim is azt sugallták, hogy a televízió csúsztatással adta a futamokat, hiszen a kezdésre mindig hazaértük édesapámmal a vasárnapi strandolás után! Persze akkoriban még nem néztem meg a versenyeket, maximum a rajtot. Úgy rémlik, hogy az olyan közvetítés, melyet elejétől a végéig megtekintettem, az 1986-os San Marinó-i Nagydíj összefoglalója volt. Ennek kapcsán ezúttal nem a saját, hanem a Hungaricana digitális könyvtárában néztem szét, hogy a Dunántúli Napló, a Heves Megyei Népújság és a Pesti Hírlap archívuma alapján rekonstruáljam a történteket.

A kutatásom alapján úgy tűnik, hogy a megállapításom helyes, vagyis az 1976-os Osztrák és az 1986-os Magyar Nagydíj között az MTV egyetlen Forma-1 futamot sem közvetített élő, egyenes adásban! Sőt, felvételről sem az egész versenyt adták, hanem általában egy bő egyórás összefoglalót. Összegyűjtöttem tehát, hogy milyen Forma-1 futamokat közvetített a Magyar Televízió a 70-es és 80-as években. Persze ez csak a műsorújság alapján elkészített lista, arról, hogy mi valósult meg belőle, sajnos nincs információm. Íme rengeteg időt felemésztő kutatásom eredménye, mely bízom benne, hogy teljes és hibátlan: 

Részlet az 1984-es Francia Nagydíjból - Paksi Konstantin barátom digitalizálta

Megjegyzések a táblázathoz:

1. A "táblázathoz" nem tudtam keretet szerkeszteni, aki ért hozzá, kérem, hogy jelentkezzen!
2. Az 1979-es Osztrák Nagydíjat nem közvetíthette egyetlen televíziós csatorna sem, mivel TV-s sztrájk volt. Érdekesség, hogy csak a közvetítés maradt el, magát a versenyt rögzítette az ORF, és az elveszettnek hitt felvételek pár éve elő is kerültek!
3. Az Osztrák Nagydíjat 1976-tól minden évben közvetítette az MTV, kivéve 1984-ben, amikor azzal egy időben rendezték a fogathajtó világbajnokságot Szilvásváradon. Ráadásul vasárnap ott is voltam a helyszínen!
4. Ahol a "Teljes futam felvételről(?)" megjegyzés olvasható, azokban az esetekben nem elképzelhetetlen, hogy a rajttól a célig meg lehetett tekinteni az adott futamot, hiszen a másfél órás műsoridőbe belefért volna.
5. A Magyar Nagydíjak során a MTV az időmérő edzéseket is közvetítette, vagy élő egyenes adásban, vagy felvételről.
6. Az 1989-es Japán Nagydíj Kezdési időpontja nem ismert, mivel az eredeti tervek szerint nem adtak volna összefoglalót a versenyről.
7. A zöld színnel jelzett versenyek megtalálhatók a gyűjteményemben digitalizált formátumban. A pirossal jelzettekhez (beleértve a Magyar Nagydíjak időmérő edzéseit) pedig nagyon szeretnék hozzájutni! Kérem minden olvasóm ellenőrizze saját vagy szülei videókazetta gyűjteményét, és ha bármi előkerült, azonnal jelentkezzen!!!

A bejegyzés címe nem az én fantáziám szüleménye, hanem az egyik kedvenc együttesem az A.D. Stúdió (igen, lehet röhögni!) második albumán található egyik dal címe. Persze Auguszt Bárió és társai nem arról a két könyvről énekelnek, amiről ebben a bejegyzésben fogok szólni, mégis tökéletesen rájuk illik ez a furcsa cím. A kötetek ugyanis hatalmas méretükkel tűnnek ki a könyvespolcon sorakozó társaik közül.

Az egyikük a Brothers Rodriguez címet viseli, melyből egyből látható, hogy nem egy, hanem két versenyző életéről szól: a Rodriguez testvérekéről. A Forma-1-ből és a sportautók világából ismert testvérpár történetét egy igazán impozáns könyvből ismerhetjük meg. A tíz évvel ezelőtt megjelent kötet 607 oldalas, mely egy életrajzi mű esetén nem is számítana soknak (lásd az 576 oldal című írásomat), azonban ehhez 33 centiméteres magasság és 6,1 centiméteres vastagság társul! Így lexikonméretű alkotás súlya - nem saját mérés szerint - 3,7 kilogramm! További megdöbbentő adat, hogy a mű négyezer(!) darab fotót tartalmaz. Pedig a két, nagy tehetséggel megáldott Rodriguez fivér együtt mindössze ötven évet élt - ennek tükrében talán még furcsábbnak tűnhet a nem mindennapi terjedelem.

Tartós időtöltésnek ígérkezik könyv elolvasása

Bevallom őszintén eddig még nem mertem nekilátni a 220 ezer(!) szóból álló mű olvasásának, hiszen erősen korlátozott szabadidőmre való tekintettel el sem tudom képzelni, hogy mikor érnék a végére. Mindenesetre az interneten található visszajelzések rendkívül pozitívak, a hozzászólások a szerző, Carlos Jalife munkáját dicsérik. A mű eredetileg spanyol nyelven jelent meg, majd az amerikai David Bull Publishing jelentette meg angolul. Az ára a méretének megfelelően elég horrorisztikus (150 dollár) volt, most 90-ért árulják, akciósan. Ehhez még persze jelentős postaköltség (sőt ha az éber határőrság elkapja a csomagot akkor még vám és ÁFA) is társulhat, így érdemes európai eladót keresni. Sajnos pillanatnyilag náluk sem lehet 67 fontnál (azaz 24 ezer Ft-nál) olcsóbban megvásárolni ezt a vaskos művet.

Nagyjából hasonló összeget kell áldozni a McLaren: 50 Years of Racing című könyvre, mely a csapat megalapításának fél évszázados jubileuma alkalmából, 2013 szeptemberében jelent meg. A mű a könyvespolcom legmagasabb darabja, 38,1 centiméteres! A könyv kinézete a munka- és rendmániás Ron Dennis stílusára vall, (a megjelenés időpontjában még ő volt a csapat főrészvényese) hiszen a könyv gyönyörű. A minőségi papírra nyomtatott szöveghez tökéletesre retusált (de nem mesterségesen feljavított) fotók társulnak. A mű elsősorban ezekre fókuszál, ezért sokkal fogyaszthatóbb, mint a fentebb említett életrajz. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tartalmazná a csapat teljes történetét, de csak közepesen részletes formában. A remekül megírt tartalomra az elismert szakíró, Maurice Hamilton neve a garancia. A 304 mű kiolvasása így egyáltalán nem nehéz feladat, mely közben szívesen veszik el az ember a fotók tanulmányozásában

A könyvek méretét jól érzékelteti a középre elhelyezett,  30 cm-es vonalzó

Ez a mű tehát elsősorban a csapatért rajongók számára ajánlott, ha csak nem olyan szerencsések, mint én, és nem lepi meg őket a Prestel Publishing egy tiszteletpéldánnyal. Sajnos a Rodriguez mű esetében nem volt ilyen szerencsém, a David Bull Publishing sosem volt hajlandó a könyveiből küldeni. Pedig még a magyar származású szerző, Wimpffen János is közben járt az ügyben...

Ahogy korábban már említettem, az autósport technikai oldala iránt nem túlzottan vagyok fogékony, csak az autók legalapvetőbb műszaki tulajdonságaival vagyok tisztában. Annál jobban érdekel az autóversenyzés emberi oldala, azaz szeretem megismerni azt, hogy valójában kik is ülnek a volán mögött. És ez alatt nem csak a karrierjük alapos ismeretét értem, hanem kíváncsi vagyok az illető személyiségére, jellemvonására, életvitelére. Épp ezért kedvelem az olyan életrajzi könyveket, melyek erre a területre is kiterjednek. Mint tudjuk, az autóversenyzői életrajzoknak három típusa létezik. Az egyik a hivatalosnak nevezett életrajz, melynek során maga a versenyző írja a meg karrierjének történetét, esetlegesen egy szellemíró (erről bővebben itt) segítségével. A második esetben a versenyző csak közreműködik a könyv megszületése során, de magát a szöveget nem ő írja. A harmadik pedig az, amikor a pilóta semmilyen módon nem vesz részt az elkészítés során, mivel vagy már nem él, vagy kategorikusan elzárkózik a közreműködésről. Mindhárom típusnak megvannak az előnyei és hátrányai. Az igazi persze az, ha a háromból legalább kétféle létezik és mindegyiket módunkban is áll elolvasni.

A versenyzők által írt könyvek közé tartozik Innes Ireland önéletrajza, mely az All Arms and Elbows címmel látott napvilágot. Ezt teljes egészében a versenyző írta, és pontosan alkalmas arra, hogy a könyvben előadott sztorikon keresztül az olvasó megismerje a a neve ellenére skót származású versenyző jellemvonásait. És mivel Ireland sosem a versenyek között otthon ülő típusok közé, (sőt, épp ellenkezőleg: maximálisan élvezni kívánta az élet minden pillanatát) ilyen történetekben bizony nem szűkölködik a könyv. Természetesen a mű nem csak "sztorizgatásból" áll, hanem a versenyző karrierjének a legfontosabb állomásait bemutatja - még ha időnként elnagyolva is. A szöveg rendkívül szórakoztató, és be kell vallanom, időnként hangosan felnevettem az olvasás közben! A nyelvezet nem egyszerű, hiszen Ireland gyakran alkalmaz a köznapi angol nyelvben ritkán használatos szavakat, vagy kifejezéseket. Ahogy mondani szokták: "A stílus maga az ember!" és ez a skót versenyző mondatszerkesztésén, szóhasználatán jól látszik.

A mű első alkalommal a versenyző visszavonulása után jelent meg 1967-ben, majd 1994-ben jött a második, bővített kiadás. Ennek előkészülete során Ireland azt tervezte, hogy számos olyan dolgot oszt meg az olvasókkal, melyet annak idején még nem kívánt (vagy nem mert?) leírni, de betegsége, majd halála miatt ezt a tervét már nem valósíthatta meg. Özvegye segítségével mégis belekerültek azok a részek, amelyek az eredeti kiadásból valami miatt kimaradtak. Nagy kár hogy nem maga a versenyző dolgozta át a művet, mert olvasás közben egyértelműen az az érzése az embernek, hogy bőségesen maradt még mondanivalója, de 1967-ben még nem látta elérkezettnek az idejét, hogy ezeket a nyilvánosság elé tárja. Ennek ellenére egy nagyon őszinte hangvételű könyvről van szó, ahol az esetek többségében a szerző nem rejti véka alá a véleményét.

A mű 2005-ben harmadszor is megjelent. Ez azonban az első kiadás oldalainak közepes minőségű szkennelését tartalmazta, csak a képanyagában tér el a korábbi kiadásoktól. Így aztán ezt a művet nem vásároltam meg, pedig még akciósan is lehetett kapni. Ma már nincs ilyen könnyű helyzetben az, aki a könyv megszerzésére vágyik, hiszen még egy közepes állapotú első kiadásért is közel tízezer forintot kell áldozni, egy szép példányért pedig kétszer ennyit! A második kiadás árfekvése épp a kettő közé esik, a harmadikból pedig még új példányok is akadnak a kiadónál hozzávetőlegesen 11 ezer forintos áron. A fentiek miatt a mű olvasgatása kifejezetten kellemes kikapcsolódás, és mivel Innes Ireland a nagydíjgyőztesek közé tartozik, a műnek ott a helye egy olyan gyűjtő polcán, aki egy kicsit komolyabban veszi a könyvgyűjtést.

A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy 2008-ben egy újabb kötet jelent meg Innes Ireland Remembers... címmel, melyről sajnos semmiféle információm sincs, mivel a magas ár miatt nem vásároltam meg. Elképzelhető, hogy Ireland korábban megjelent írásaiból állították össze a művet, hiszen az imént már említett kiváló íráskészsége miatt számos magazinnak dolgozott élete során. A könyv tehát egyértelműen vonzó, de a közel 13 ezer forintos "listaár" és a polcomon tornyosuló elolvasására váró kötetek miatt egyelőre le kell róla mondanom.

Alighanem Ayrton Senna a Forma-1 történetének legellentmondásosabb versenyzője. Briliáns tehetséggel volt megáldva és olyan dolgokat tett az autóval, melyre más talán nem volt képes. De létezett egy másik oldala is: öntörvényű volt és időnként életveszélyes dolgokat tett a pályán. Mondom ezt annak ellenére, hogy a több, mint három évtizede tartó Forma-1 rajongásom idején ő volt az egyetlen versenyző, akinek szurkoltam. (És ha azt lehet szurkolásnak nevezni, akkor talán az örök utolsó Piercarlo Ghinzaninak is, akit ebben a bejegyzésben említettem meg.)

A brazil versenyző már életében legendává vált (aki nem hiszi el, nézze meg a Racing is in my Blood című dokumentumfilmet), tragikus és rejtélyes halála pedig mítosszá emelte őt. Ez az írás azonban véletlenül sem azért született, hogy az ő személyiségét vagy versenyzési stílusát értékeljem, és kérem, hogy a kommentelők se tegyék ezt! Sokkal inkább azért, hogy bemutassak egyet, a polcomon található tizenhat(!) Senna könyvből, mely valamennyi közül a legkülönlegesebb. Sőt, talán a teljes gyűjteményem legegyedibb darabja.

Merthogy a fent leírtak miatt Ayrton Senna élettörténetének megírásában annyi szerző látott fantáziát, hogy megszámlálhatatlanul sok könyv jelent meg róla. Élen járt ebben Christopher Hilton, akinek Hard Edge of Genius című munkáját 1991-ben magyar nyelven is kiadták. Az évek során a szerző újabb és újabb könyveket írt, és a mikor már mindenki azt hitte, hogy nem tud újjal előrukkolni a Haynes kiadóval együttműködve megalkotta a jelen bejegyzés témájául szolgáló művet. A 2009-ben megjelent könyv az Ayrton Senna: Memories and Momentoes from a Life Lived at Full Speed címet kapta. Hilton és a kiadó az írás során a Senna család teljes támogatását élvezte, így kétszáz, sohasem látott(!) fotó díszíti a könyvet. A család olyan titkokat is elárult, melyet korábban sohasem, így még az is rengeteg újdonságot olvas a szövegben, aki már jól ismeri a brazil klasszis életét. Ezúttal a szerző elsősorban Senna pozitív tulajdonságait méltatta, de egy ilyen stílusú könyvhöz, pontosan ez illik. Gondolom a kedves olvasók már tűkön ülnek, hogy megtudják, hogy mitől olyan különleges ez a könyv. Talán az a legszerencsésebb, ha megpróbálom ezt élő, egyenes adásban megmutatni!

A díszdoboz hátulja és a maga a könyv

Ha kezébe veszi az ember, akkor rögtön feltűnik, hogy egy díszdobozos könyvről van szó, mely már önmagában is ritkaság. A könyvet kivéve látható, hogy egy finoman kidolgozott, mutatós darabban van dolgunk. De az igazi meglepetés a kinyitás után éri az olvasót! A könyvben ugyanis átlátszó "zsebek" vannak (összesen 13 darab), melyben Senna életéhez kötődő dokumentumok találhatóak faximile formában! Ilyen például a keresztlevele (melyben Airton néven szerepel), iskolai bizonyítványa, versenyzői licencei, kézzel írott levelei és még számos érdekesség. Félelmetes, hogy némelyik másolata annyira élethűre sikeredett, mintha az eredetit tartaná a kezében az ember! A jelenséget talán a Bruno Sennával való találkozásomhoz tudnám hasonlítani: mikor egy személyes interjú során felém fordult, és megláttam fekete-arany Lotusos sapkája alól kikandikáló göndör fürtjeit, barna szemeit és kissé szeplős arcát, egy pillanatra azt hittem, hogy Ayrton mellett ülök! Nagyjából tehát ilyen hatást gyakorol az olvasóra ezeknek a dokumentumoknak a kézbe vétele, melyből összesen mintegy harminc darab található a könyvben.

Az a bizonyos "zseb" ami sok kincset rejt

Ha ez az információ eljut hozzám, akkor a megjelenés után azonnal megvásárolom a könyvet, de aztán még vártam néhány hónapot, és végül az eredeti 30 fontos ár helyett, 19-ért (azaz mintegy hétezer forintért) kaparintottam meg. (Ráadásul ingyen ide is szállították!) A leírtak alapján nem is kérdés, hogy egy hasonszőrű Senna rajongónak sem hiányozhat a gyűjteményéből ez a kötet. Csak az bökkenő, hogy ritka, mint a fehér holló! Mikor ezeket a sorokat gépelem, összesen öt darab található az egyik legismertebb internetes bolt kínálatában, és a legolcsóbb használt kötetet 75 fontért (azaz 27 ezer Ft-ért) kínálják. A legkedvezőbb árú új példány ára kétszer ennyi, de egyes könyvkereskedők több mint félmillió forintot szeretnének kapni a birtokukban lévő hibátlan kötetért!

A díszdoboz első oldala és az említett levél

Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ez a mű tette fel a koronát Christopher Hilton munkásságára, aki 2010 őszén, 65 éves korában elhunyt.