Rendhagyó bejegyzés következik most az Autósport könyvtár blogon, ezúttal a "könyvtáros" emlékszik vissza egy közel negyed századdal ezelőtti eseményre.

Az 1988. december 27-ei nap örökre megváltoztatta az életemet. Éppen elsős voltam a gimnáziumban, és - habár 8 éves korom óta tanultam angolt - nem ment éppen a legjobban. Az általános iskolai tanárom szerint nem a nyelvérzékemmel volt baj, hiszen szótár nélkül is szinte azonnal ráéreztem a legtöbb szó jelentésére, hanem a szorgalmammal. A könyvet legritkább esetben vettem a kezembe, a házit is csak ímmel-ámmal készítettem el. Egy szó mint száz, 14 éves koromra tulajdonképpen még a kérdőszavakkal sem voltam tisztában a nyelvtanról nem is beszélve. Pedig akkor már hat éve birkóztam a nyelvvel.

Egy decemberi napon észrevettem, hogy egy hatalmas kábel lóg a kertünkben, melyről kiderült, hogy az bizony a helyi kábeltévé vezetéke. Tudniillik az akkori televíziós viszonyokról, hogy csupán négyféle adót lehetett mifelénk fogni, a magyar, és a csehszlovák(!) TV két-két csatornáját. Már akkoriban is éltem-haltam az autósportért, így minden alkalmat megragadtam, hogy láthassam kedvenc sportágamat. Ha úgy adódott, még egy autókrossz versenyt is szívesen megnézem a csehszlovák televízióban. A Forma-1-et csak esténként, felvételről adták, de azt is igyekeztem elcsípni - ha nem kezdődött túl későn. Azt hiszem leírni is felesleges, hogy sosem tanultam cseh vagy szlovák nyelven, mégis megértettem egy pár dolgot, így a mai napig el tudok mondani olyanokat, hogy "leggyorsabb kör", "ezerkilencszáznyolcvannyolc", vagy "fék"!

Azt a "bizonyos" lógó kábelt aztán átvezették hozzánk a tetőtérbe, melyet először akkor pillantottam meg, mikor egy testnevelés órán gyalogoltunk fel a katonai kollégiumba focizni. Már alig vártam a nap végét, hogy hazamehessek, de hiába nyomkodtam a TV gombjait, nem jött be rajta egyetlen új adás sem. Pedig akkoriban már sokat hallottam Ákos nevű osztálytársamtól a kábeltévén fogható csatornákról, vagyis az angol nyelvű Sky és Super Channelről, valamint a francia TV5-ről. Ákos elsősorban a rengeteg zenei műsorról áradozott, persze voltak sorozatok és sok más minden.

Édesapámat addig nyaggattam, míg felhívta a Telestar Kft-t, akik közölték, hogy sajnos csak a karácsony utáni első, vagy második munkanapon kötik be a műholdas adásokat. Azon a bizonyos ominózus napon észrevettük, hogy egy zöld színű Nysa furgon (talán egyesek még emlékeznek erre) áll a ház előtt, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezzel bizony a szerelők jöhettek. A TV-n sajnos még mindig nem jött be új adás, így leültem, hogy édesapám segítségével megpróbáljak megbirkózni a téli szünetre feladott angol házi feladattal. (Micsoda véletlen!). Egyszer csak ajtócsapódást hallottunk, és mire kinéztünk az ablakon, csak a zöld Nysa hűlt helyét láttuk.

Valahogy így nézett ki, talán  színe volt egy kissé sötétebb

Rohanás a TV-hez, csatornakeresés. Láss csodát, lehet fogni a Sky-t, a Super-t és a TV5-öt! Örömöm határtalan volt... míg édesapám vissza nem parancsolt az angol házihoz. Ha jól emlékszem éppen "A popzene érzelmes dallamai" című műsor ment, ennél azonban jobban izgatott, hogy 12-től egy autósport adás szerepelt a TV műsorban! Az angolt gyorsan letudtam, így végre odatelepedhettem a képernyő elé. Innentől fogva nem volt megállás. Naponta több órán keresztül néztem az autósport és zenei műsorokat. Év vége lévén, a Sky akkoriban sugározta az  elmúlt szezon versenysorozatainak összefoglalóit, én pedig tátott szájjal bámultam azokat. Egy egész új világ tárult elém, és azt hiszem ekkor lettem végérvényesen az autósport elkötelezett híve.

Ahogy múltak a hónapok, évek, az angoltudásom elkezdett rohamosan javulni. Bizonyos dolgokban már előbbre jártam, mint a gimnáziumi órán! Harmadikra folyékonyan beszéltem, negyedik év elején pedig letettem a középfokú nyelvvizsgát. Később angol nyelvismeretemnek köszönhetően rengeteg lehetőség nyílt meg előttem az életben. Erről persze még fogalmam sem volt, mikor az a zöld Nysa elhajtott a házunk elől...