Ezúttal egy olyan versenysorozat - és természetesen annak évkönyvei - kerülnek terítékre, mely Magyarországon sosem örvendett akkora népszerűségnek, melyet megérdemel. A Forma-3000-ről lesz szó! A kategóriára talán csak Baumgartner Zsolt szereplése kapcsán emlékezhetnek a Forma-1-et figyelemmel kísérők, csakhogy akkorra az már túljutott a zenitjén. 2001-re egyenkarosszériás, egyenmotoros bajnoksággá degradálódott, épp úgy, mint mára kevés kivételtől eltekintve csaknem az összes együléses sorozat. Pedig a kategóriát 1985-ben azzal a céllal hozták létre (a haldokló Forma-2-es Európa-bajnokság helyett), hogy itt indulhassanak azok a szívómotororral felszerelt Forma-1-es autók, melyek a turbók térhódítása miatt kiszorultak a száguldó cirkuszból. Innen ered a sorozat neve is: Forma-3000, azaz 3000 köbcentiméteres formaautók versenysorozata.
Az élet azonban egész mást hozott. A két-hároméves Forma-1-es masinák teljesen versenyképtelenek maradtak a kifejezetten Forma-3000 meghódítására épített Raltokkal March-csokkal és Lolákkal szemben. Nem váltotta be a sorozat az alkotók abbéli szándékát sem, hogy igazi utánpótlás kategória legyen, mivel a széria húsz évig tartó fennállása alatt mindössze három olyan Forma-3000-res bajnok akadt, aki a Forma-1-ben is futamot tudott nyerni! (Hogy kik volt azok? Erre a kérdésre a kommentekben várom a választ!)
Érthetetlen módon a 80-as évek végén mégis vonzalmat kezdtem érezni a Forma-3000 iránt, pedig ahogy ebben a blogbejegyzésben leírtam, az idegen versenysorozatokat csak a külföldi újságokból ismertem, ahol az eredményeken és néhány kisméretű, fekete-fehér képen kívül más nemigen jelent meg. Aztán olvastam még az Autó-motorban Johnny Herbert csaknem tragédiával végződő, 1988-as balesetéről, mely ugyancsak ebben a sorozatban történt.
1989-ben azonban minden megváltozott (erről itt meséltem részletesen), és immár a TV-n keresztül is megismerkedhettem a Forma-3000-rel. Korai megérzésem tökéletes volt, hiszen egy izgalmas versenysorozatot láthattam, ahol néhol klasszikus, néhol kevésbé ismert pályákon versenyeztek a fiúk - mégpedig valódi - vagyis kézi váltóval és kuplunggal felszerelt - versenygépekkel. A sorozat komoly erénye volt a sokszínűség, hiszen három-négyféle karosszéria is akadt a mezőnyben, a sorozatgyártásúaktól az egyedi próbálkozásokig. Többé-kevésbé igaz volt ez a megállapítás a motorokra is, a gumikra azonban nem: évekig csak Avon márkájút lehetett használni. (Főképp ezért maradtak versenyképtelenek a korábbi F1-es versenygépek, mert azokat jóval szélesebb abroncsokhoz tervezték.) A sorozat akkori színvonalát jelzi, hogy innen szivárogtak be az éllovasok a Forma-1-be, akár év közben is. Az 1989-es Francia Nagydíjon a dolgok furcsa egybeesésének köszönhetően három aktív (és egy korábbi) Forma-3000-res versenyző lépett fel egyszerre a királykategóriába!
A Forma-3000 iránt érzett szeretetem miatt különösen megörültem, hogy ráakadtam egy évkönyvre - egész pontosan a széria első három évét felölelő kötetbe - a Maróti könyvesbolt kínálatában úgy a 90-es évek közepén. Ha nem csal az emlékezetem, akkor ugyanitt vásároltam meg aztán az 1990-es, '91-es és '92-es kiadványokat is, az 1988-ast és a '89-est külföldről kellett beszereznem. A könyvek kiegészítéseként pár éve sikerült megkaparintanom egykori TV-s összefoglalók jelentős részét, sőt pár élő közvetítést is!
Az 1985-87-es időszakot bemutató mű (balra), mellette az 1988-as évkönyv
A hosszas történetmesélés után lássuk mit is tudnak ezek az évkönyvek! Tulajdonképpen mindazt, amit egy évkönyvnek tartalmaznia kell: rengeteg fotót, a versenyek eredményeit, a versenyzők "arcképcsarnokát" - és számos egyéb érdekességet. Keményfedelű, nagyalakú könyvről van szó, persze közel sem olyan részletes tartalommal, mint egy Autocourse. Igazi vonzerejük talán az, hogy a Forma-3000 egy átlagos rajongó számára i "kiaknázatlan terület" - hiszen a nagyszerű versenysorozat fénykora már a történelem homályába vész - így egy régi, és mégis egyben új világot fedezhet fel az olvasó. (Különösen igaz egyes országos bajnokságainak bemutatására, hiszen a formula népszerűsége miatt egykor nemcsak Európa, hanem brit és japán bajnokság is létezett) Gyenge pontja a könyveknek a szöveg, mely egyrészt rövid, másrészt - legalábbis a korai kiadásokban - az angol nyelvű szöveg franciáról történű tükörfordítás miatt közel sem tökéletes. (A kötetek kétnyelvűek.) Az utolsó darab egyébként 1992-ben jelent meg, mely az is jelzi, hogy talán innentől datálódik a Forma-3000 hanyatlása.
A két kedvenc szezonom: 1989 és 1990
Azt, hogy mennyire érdemes ezeknek az évkönyveknek a beszerzésével bajlódni, azt a fenti szöveg elolvasása után talán el tudja dönteni a Tisztelt olvasó. Mindenesetre a nyomozás nem teljesen lehetetlennek tűnő feladat, talán Marótiéknál is akad pár elveszettnek hitt példány!
Az utolsó két év
