Ha a kedves olvasó kitekint a képernyő bal oldalára, akkor láthatja, hogy a blog olvasottsági listáját a Csomagot hozott a pósta... című írás vezeti, és azt is elárulhatom, hogy toronymagasan. A miértre sajnos nem tudok választ adni, de valószínűleg az az oka, hogy a blog indulásakor az Index2 főoldalára került az említett poszt. És hogy miért hozom most szóba ezt a réges-régi írást? Nos azért, mert épp a napokban olvastam el a benne szereplő három mű egyikét, mégpedig a Brawn Story című könyvet.

Egész pontosan nem is az akkor beszerzett keményfedeles példányt, hanem annak puhaborítós kistestvérét. Ugyanis a már oly sokat emlegetett lusta, vízparti olvasgatáshoz kerestem alkalmas könyvet, és úgy tűnt, hogy a Brawn Story mérete miatt erre tökéletesen alkalmas. A megérkezése utána szembesültem a ténnyel, hogy a könyv mérete nagyobb, mint ami a termékleírásban szerepel, így kültéri olvasgatáshoz nem megfelelő. A csodálkozás itt még nem ért véget, hiszen az is kiderült, hogy a kezemben tartott könyv nem csupán az eredeti mű kicsinyített mása, hanem egy valódi második kiadás, mely egy plusz fejezetet tartalmaz. A külföldi könyvkiadóknál ugyanis bevett gyakorlat, hogy egy életrajzi könyvet először borítóval ellátott, keményfedeles változatban dobnak piacra, majd általában egy fél, vagy egy év múlva jön a puhafedeles, nagyjából 35-40%-kal olcsóbb utód. És jó esetben ez a második kiadás valamilyen pluszinformációt is tartalmaz.

Ilyenkor szembesül egy megszállott gyűjtő a dilemmával: melyiket vegyem meg, vagy ha már mind a kettő a birtokomban van, megváljak-e valamelyiktől? Ha igen, melyik legyen az? A gyűjtők számára ugyanis egy keményfedeles könyv nagyobb eszmei értékkel bír, mint a kisebb méretű, puhafedeles változat. Csakhogy az a tény, hogy az utóbbi általában tartalmazza az első kiadás óta eltelt időszak eseményeit, egyáltalán nem elhanyagolható! Arról még nem is beszélve, hogy egy puhafedeles könyv kiolvasása biztosan rontja annak állapotát, míg nagyobb társa esetén óvatos "kezelés" mellett alig észrevehető a használat. Ki-ki ízlésének és a rendelkezésre álló hely függvényében dönthet, hogy melyik változatot preferálja, esetleg megveszi mindkettőt. A Brawn Story még a szokásosnál is nagyobb a fejtörést okoz, mivel az új fejezet mindössze 14 oldalt tesz ki.

A puhafedeles változaton sajnos már látszik a használat nyoma

A cím láttám egyébként azt gondolhatná az olvasó (legalábbis én így voltam vele), hogy a könyv a Brawn csapat születéséről és a 2009-es szezonról szól. Szerencsére ennél sokkal jobb a helyzet, hiszen a mű első harmadából megismerhetjük az alapító-csapatfőnök Ross Brawn életét és munkásságát, így ez a rész rengeteg érdekességgel szolgál. (Például megdől az a Palik László által terjesztett tévhit is, hogy Brawn végzettsége atomfizikus.) Ezt követően a csapat megalapításával (pontosabb átalakulásával) ismerkedhetünk meg - mely ugyancsak izgalmas téma - és csak a végén jön a 2009-es év bemutatása versenyről-versenyre. Ez a rész a legkevésbé érdekes, hiszen a szezon minden egyes szabad- és időmérő edzésének, illetve versenyének végigelemzése a Brawn csapat szemszögéből korántsem mondható lebilincselőnek. Ráadásul a szöveg nyúlik is mint a rétestészta, azaz futamról-futamra hosszabb. Persze referenciaként tökéletesen használható, ha például szeretnénk megtudni, hogy Jenson Button miért csak a "vert mezőnyben" végzett a Magyar Nagydíjon, elég ezt a könyvet levenni a polcról.

Nagyon komoly hiányossága viszont a műnek, hogy alig pár mondat szól a "diffúzor-botrányról", vagyis a csapat által félig-meddig illegálisan használt technikai megoldás körül kialakult vitáról. Pedig véleményem szerint ennek a témának a körbejárása és megvilágítása lenne az egyetlen idényt megért csapatról szóló könyv egyik legfontosabb eleme! (Megkockáztatom, hogy olyanok is vannak, akik direkt a botrány megismerésének reményében vásárolják meg ezt a kötetet.) Érthetetlen módon az alaposságáról híres szerző, Christopher Hilton egyáltalán nem boncolgatja ezt a kényes kérdést. Talán azért, mert Ross Brawn csak a történet elhagyása fejében volt hajlandó segítette a munkáját?

Így talán érhető, hogy miért csuktam be kissé csalódottan a könyvet. Ez persze nem jelenti azt, hogy senki se vásárolja meg, hiszen mégis egy világbajnokságot nyert csapatot ismerhetünk meg belőle. Ráadásul a használt kötetek ára is igen kedvező. Ahogy a címben is jeleztem az én birtokoman lévő két példány közül az egyiket nemsokára tényleg elviszi a "pósta", mivel úgy döntöttem, hogy a kevésbé mutatós, de némileg több oldalt tartalmazó második kiadást tartom meg.