Ahogy arról ebben a bejegyzésben említést tettem, az idén vásároltam néhány papírborítású könyvet, melyeket vízparti, lustálkodós olvasgatáshoz szántam. Olyanokat választottam, melyek olcsón beszerezhetőek, azért nem baj, ha esetleg kár keletkezik bennük. (Hiszen pótlásuk könnyen megoldható.) Ezért választottam Jackie Stewart Winning Is Not Enough (azaz A győzelem nem elég) című önéletrajti könyvét.
Bevallom, nem kedvelem Jackie Stewartot. Hogy miért? Talán azért, mert visszavonulását követően igazi "megmondóember" vált belőle, azaz mindenről kifejteti a véleményét, ráadásul olyan témákhoz is hozzászól, melyekhez megítélésem szerint nem ért. Azon kívül örökmozgó, mindenhol ott van, és állandóan igyekszik fontos emberek - elsősorban előkelőségek - társaságában nyüzsögni. Érdekes módon ezzel a nézetemmel egyáltalán nem vagyok egyedül. Egy külföldi internetes fórumon többen hasonlóan nyilatkoztak, még olyanok is, akik valaha látták Stewartot versenyezni. Ennek ellenére kíváncsi voltam a 2007-ben megjelent önéletrajzára, már csak abból a megfontolásból is, mert ellentmondásos véleményeket olvastam róla az interneten. (A puhafedeles változat 2009-ben látott napvilágot.) Nem éreztem, hogy ez a Forma-1 irodalmának legfontosabb darabja, mely abból is látszik, hogy nem vásároltam meg azonnal megjelenése után.
Mint kiderült, a kötet az eredeti céljára szinte teljesen alkalmatlan, hiszen túlságosan nagy és vastag ahhoz, hogy egy napozóágyon fekve kényelmesen lehessen olvasgatni. A kényelmetlenség ellenére annyira belemerültem az 576 oldalas(!), mű érdemi (az előszót és a bevezetést követő) részébe, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy a negyvenedik oldalon tartok! Annyira magával ragadott, hogy szinte megszűnt körülöttem a világ, sőt lelki füleimmel hallottam, ahogy Stewart jellegzetes skót akcentusával meséli életének történetét. (Mivel a keményfedeles változathoz egy DVD is jár, lehetőség nyílik arra, hogy rövid ideig mindezt a TV előtt ülve valóban átéljük.) Stewart személyisége még így, könyvön keresztül is óriási hatással volt rám. A leírtak fényében talán érhető, hogy amikor egy pici időm is akadt, azonnal a kezembe vettem a könyvet (mely kis túlzással regénynek is beillene!) és faltam az oldalakat.
A mű minden kétséget kizáróan úgy született, ahogy elképzeltem, vagyis Jackie történetét egy "szellemírónak" mesélhette el. (Erről a technikáról ebben a posztban írtam részletesen.) Nem csak azért, mert nem szándékozott hosszú órákat gépeléssel tölteni, hanem azért is, mert a mai napig diszlexiában szenved.
A mű hatására másképp viszonyulok Jackie Stewarthoz, mint korábban, persze azt még mindig nem lehet kijelenteni, hogy kedvelném. A könyvet viszont bizonyára mindenki kedvelni fogja, aki csak kezébe veszi. Az Autósport könyvtár egyik szerencsés olvasója ezt meg is teheti, hiszen a képen látható használt példányt az első hozzászólónak ajándékozom! Aki pedig nem jut hozzá ilyen könnyen a műhöz, annak feltétlenül ajánlom, hogy próbáljon keresni egy eladó példányt - nem is lesz olyan nehéz!
