Az előző posztban szó esett arról, hogy néhány gáláns könyvkiadónak köszönhetően remek kötetekkel gyarapszik a gyűjteményem. A kiadók azonban olyan könyvekkel is meglepnek, melyek - bár színvonalas darabok - az érdeklődési körömön kívül esnek, vagy legalább is annak a határán mozognak. Ha minden olyan könyvet megtartanék, ami ebbe a kategóriába tartozik, akkor egyrészt nem férnék el a lakásban, másrészt életem végéig sem tudnám valamennyi művet kiolvasni.

Így ezeket  könyveket - sokszor fájú szívvel - áruba bocsátom. Sajnos nagyon nehéz új gazdára találni, mert az ilyen speciális könyvek Magyarországon egy nagyon szűk réteget érdekelnek, másfelől a hazai átlagbérekhez képest meglehetősen magas az áruk. Pedig a Németországban megjelent könyvek esetén minimum 20%-kal kevesebbet kérek értük, mint az eredeti ár. Ez azért számít nagy kedvezménynek, mert a németeknél a könyvek hatósági áras termékek, ami azt jelenti, hogy azon az áron kell őket árulni, ami fel van rajtuk tüntetve. Persze más országból is meg lehet kísérelni ezeknek a könyveknek a beszerzését, de szinte bizonyos, hogy még többet fognak kóstálni.

Annak reményében, hogy jó kezekbe kerülnek eladó példányaim, ezen a felületen a szokásos ismertetően túl azt is elmagyarázom, hogy miért kell megválnom tőlük. Kezdjük mindjárt egy ritkasággal, melyről a következő szösszenet jelent meg az Autósport és Formula magazinban:

Fél évszázad – ennyi időt töltött már a versenypályák közelében a Forma-1 legendás fotósa, Rainer W. Schlegelmilch. Akik szeretnének a munkásságába is bepillantást nyerni, azoknak ajánljuk figyelmébe a Golden Age of Formula 1 (vagyis a Forma-1 aranykora) című könyvet, mely Schlegelmilch ténykedésének első szakaszáról, a 60-as évekről szól. A fotós 161 darab, eddig még sohasem publikált fekete-fehér fényképet gyűjtött össze, melyekhez Hartmut Lehrbrink fűzött szakértő magyarázatokat angol nyelven. De nem lenne szükséges egyetlen sor sem, hiszen a fotók önmagukban is rengeteget elmondanak a korszakról és tökéletesen visszaadják annak hangulatát. Vannak olyan könyvek, melyek talán több, és szebb képet tartalmaznak, de olyan, melynek lapozgatása közben ennyire a történet részesének érzi magát az olvasó, valószínűleg egy sem. A nagyalakú mű megrendelhető a teNeues kiadó honlapjáról (www.teneues.com), ISBN száma 978-3-8327-9436-1, fogyasztói ára 65 Euró.

Mint a fenti pár sorból kiderül, egy remek könyvről van szó. Sok-sok remekül elkapott felvételből áll, ráadásul egy igazi "luxuskiadás", már ami a papír minőségét és a képek színvonalát illeti. Ennek köszönhetően a 27,5*34 cm-es méretű könyv súlya a két kilót is meghaladja! Én mégsem igazán kedvelem az ilyen típusú műveket, mert jobban szeretem az olvasást, mint a képek nézegetését. A könyv azoknak ideális, akik szeretnének megismerni egy letűnt kort és szívesen elidőznek egy-egy régi fotó felett.

A könyvet az eredeti árnál közel 20%-kal olcsóbban árulom, így 16 ezer Ft-ot szeretnék kapni érte. Az ajánlat azért nagyon kedvező, mert a kiadónál valamennyi példány elkelt, az angol internetes könyvesboltokban pedig minimum 25 ezer Ft-ot kérnek el érte! Az állapotán egyáltalán nem látszik, hogy egyszer átlapoztam, hiszen minden könyvet kincsként kezelek! Az érdeklődők jelentkezését a gsuranyi@formula.hu e-mail címen várom.

Eddig még nem említettem, hogy 2002 óta az Autósport és Formula magazin külsős munkatársa vagyok. Igaz, mostanában meglehetősen ritkán jelennek meg írásaim a lapban, de van egy állandónak mondható rovatom, a Könyvsarok. Ebben olyan könyvekről írok rövid ismertetőket, melyeket kiadók küldenek a számomra "tiszteletpéldányként". Igyekszem minél több könyvkiadóval a felvenni a kapcsolatot, és nagyjából minden negyedik szívesen veszi a megkeresést, hiszen egyetlen könyv áráért ingyenreklámot kapnak a legolvasottabb magyar autósport magazinban. Mások sajnos elutasító választ küldenek, és végül vannak olyanok, akik válaszra sem méltatnak. Évek óta remek kapcsolatot ápolok a Veloce kiadóval, a McKlein ügynökséggel, de több alkalommal kaptam már könyvet a Motor Racing Publicationstől, és az Ian Allan Publishingtól is. Nem volt hajlandó együttműködni a David Bull Publishing (pedig a híres amerikai, de egyébként magyar származású szakíró, Wimpffen János is közbenjárt az ügyben), míg válaszra sem méltatott például az Autocourse könyvek kiadója, az Icon Publishing.

Belátom, hogy a magazinban megjelent könyvbemutatóim kissé PR szagúnak hatnak, hiszen elsősorban a művek jó tulajdonságait emelem ki (mentségemre szolgál, hogy a leghíresebb angol szaklap, az Autosport is hasonlóan tesz), itt azonban a bloghoz méltóan kíméletlenül őszinte leszek. Kezdjük egy pozitív példával.

Az autósport szakirodalma rendkívül széles, a Motor Racing Publications kiadónak mégis sikerült egy olyan könyvvel kirukkolnia, melyhez hasonló csak nagyon kevés létezik még. Az újdonság szerzője Tony Southgate, akinek a nevéhez számos sikeres versenyautó megalkotása fűződik. A From drawing board to chequered flag (A tervezőasztaltól a kockás zászlóig) című könyvben végigkísérhetjük a ma már visszavonult tervező közel negyven éven át tartó karrierjének legfontosabb állomásait. Az a tény, hogy a szerző a nem csupán a Forma-1, hanem a sportautó-versenyzés, sőt a ralisport világában is megfordult, már önmagában biztosítja, hogy a könyv ne csupán érdekes, hanem rendkívül sokszínű is legyen. Ráadásul Southgate néhány olyan titokról is fellebbenti a fátylat, melyet az autósport történetéért rajongók már rég tudni szerettek volna. A 240 oldalas, több mint 250 képpel illusztrált könyvet a Motor Racing Publication gondozásában jelent meg. ISBN száma: 978 1 899870820.

Ennyi jelent meg a magazinban. Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy a könyv tényleg kitűnő olvasmány. és nem kell műszaki zseninek lennünk ahhoz, hogy megértsük a tartalmát. Egy jól megírt, érdekes történetekkel tarkított könyvvel van dolgunk, és aki szeretne kitörni a "versenyző-életrajzok - csapatokról szóló könyvek - évösszefoglaló kötetek" háromszögéből, annak feltétlenül ajánlom a From drawing board to chequered flag című könyvet. Leértékelve találtam az interneten 10 font(!) alatti új példányokat is, szóval nem érdekes sokáig habozni a vásárlással!

Csak bízni tudom abban, hogy az előző posztban leírtakkal nem zavartam össze végképp az Autocourse évkönyvek történetével megismerkedni szándékozó olvasóket! Akiket nem, azoknak itt a folytatás.

A kiadvány tehát 1957-től felvette az Autocourse and Sporting Motorist nevet. A név módosulása együtt járt a tartalom változásával is. A versenytodósítások részletessége csökkent, megjelentek azonban a sportosabb utcai autók tesztjei. A magazinnam ezzel megváltozott a funkciója. 1959 elején még négy lapszám napvilágot látott kibővített néven, utána azonban lemaradt az Autocourse szó, és a magazin Sporting Motorist néven élt tovább. Az év végén jelentős esemény történt, megjelent ugyanis az első évkönyv, egyelőre papírkötésben. Ez volt a mai, modern Autocourse-ok elődje. A 159 oldalas mű tartalmazta mindazt, amit a versenyszezonról tudni kellett, de még nem a kezdetekben megszokott részletességgel. 1960-ban hasonló dolgok történtek, csak két, önálló kötet formájában. 1961-ban született meg a mai végleges formátum, a decemberben megjelenő, kemény fedeles évkönyv. Érdekesség, hogy a Sporting Motorist c. újság egészen 1966-ig létezett, de nem tudta felvenni a versenyt a kor leghíresebb magazinjával, a Motor Sporttal.

Az első évkönyv (balra) és az első keményfedeles változat 1961-ből

Az Autocourse sikerén felbuzdulva a kiadó hasonló típusú, de más témájú könyveket dobott piacra. 1976-ban tűnt fel a máig is létező Motorcourse, mely a motorkerékpár-versenyzés első számú évkönyvévé vált. 1982-től jött a Rallycourse, mely a Martin Holmes nevével fémjelzett World Rallying évkönyveknek kívánt konkurenciát teremteni. A két kiadvány negyed századig jól megfért egymás mellett a piacon, a rali világbajnokság válsága miatt azonban mindkettőnek befellegzett. Mikor az aktuális Forma-1 világbajnok, Nigel Mansell áttette a székhelyét Amerikába, hogy az akkor fénykorát élő IndyCar sorozatban versenyezzen, akkor dobták piacra az Autocourse IndyCar-t. A kiadvány címe követte a sorozat nevének változását - Autocourse CART, majd Autocourse Champ Car - de mire a versenyszériának végleg bealkonyult, addigra kiadvány már megszűnt létezni. (2005-ben jelent meg az utolsó.) Egyetlen kiadást ért meg a Champ Car sorozat ellenlábasának, az Indy Racing League történéseit taglaló évkönyv, mely a széria leghíresebb versenyére, az Indy 500-asra fókuszált. Szintén rövid próbálkozás volt az Autocourse British Motorsport Year c. kiadvány, mely 1995 és '97 között háromszor került a könyvesboltok polcaira. Autocourse márkanév alatt olyan művek is megjelentek, melyek nem tartoztak az évkönyv kategóriába, ezekről egy külön posztba lesz szó.

Az évek során némileg átalakult az Autocourse évkönyvek tartalma. A Forma-1 rohamos népszerűbbé válásának köszönhetően egyre nagyobb hangsúlyt kapott az a versenysorozat, és ebből is elsősorban a világbajnoki futamok, már csak azért is, mert a bajnokságba nem tartozó versenyek a 80-as évek közepére megszűntek. Napjainkban az Autocourse szinte kizárólag a Forma-1-re fókuszál, az utolsó harmadában kap helyet az autósport többi ága, versenysorozatonként 2-4 oldal erejéig. Az internet elterjedésével sok olyan érdekes infó eltűnt, mint a részletes köridő lista, de az évkönyv "váza" évtizedek óta változatlan. Azaz: előszó, néhány oldal az év érdekességeiről, Forma-1 csapatok és versenyzők részletes bemutatása, Forma-1 futam tudósítások és statisztikák, többi versenysorozat (egyre szűkülő terjedelemben), végül eredmények a világ minden tájáról. Talán most már érthető, hogy miért nem hiányozhat egyetlen gyűjtő könyvespolcáról sem.

A 2010-es évkönyv hátlapja az Autocourse 60 éves múltját reklámozza, mellette a 2011-es kiadás

A harmadik részben az antikvár könyvek áraival foglalkozom majd. Már most kérem, hogy ülve olvassák el azt az írást!

Autocourse - az autósport könyveket gyűjtők számára varázsszó. Ez a kiadvány évtizedek alatt a leghíresebb és legnépszerűbb Forma-1-es évkönyvvé nőtte ki magát. A siker titka talán az, hogy mindig a korszak legjobb szakírói és fotósai működtek közre elkészítésük során. Régi fénye az internet elterjedésével némileg megkopott, de a gyűjtők jelentős része még most is alig várja, hogy karácsony előtt néhány nappal feltűnjön a könyvesboltok polcain, vagy az online könyvesboltok kínálatában.

Az Autocourse kollekcióm egy része - 1971-től 2003-ig

A történet 1951-ben kezdődött. Az Autocourse ekkoriban egy negyedévente megjelenő, hozzávetőlegesen 100 oldalas magazin volt, melyben nem csupán a Forma-1-ről, hanem a kor valamennyi jelentős autóversenyéről lehetett részletes tudósításokat olvasni angol, német, francia és olasz nyelven. A szerzők utazásaik során megtapasztalták, hogy az autósport közös nyelve az angol, így a második évfolyam már kizárólag ezen a nyelven jelent meg. Persze napjainkban ez a megállapítás tökéletesen megállja a helyét, az 50-es évekre azonban még nem jelenthető ki egyértelműen, hiszen a kor versenyzői eligazításainak egy részét francia nyelven tartották. A tudósítások kissé furcsa nyelvezetük ellenére mai mércével is kitűnőek, ráadásul páratlan adatmennyiség társul hozzájuk. A zárt pályás versenyek esetén például rendszeresen ott szerepel a tudósítások mellett az összes versenyző összes(!) körideje, ide értve a Le Mans-i 24 órást is!

Az 50-es években piacra kerülő Autocourse kiadványok megjelenésének időpontja és számozása meglehetősen bonyolult. 1951-ben csak három füzetet adtak ki, az évfolyam utolsó száma már 1952 elején jelent meg. Ennek borítóján I. évfolyam 4. szám 1952 felirat látható, melyről első azt hihetnénk, hogy az 1952-es versenyek leírásait tartalmazza, holott az előző szezon negyedik negyedévéről szól! Az 1952-es szezon bemutatásának első kötete február környékén jelent meg II. évfolyam 1. szám 1952 néven. 1953-tól már kéthavonta került az Autocourse a boltokba, melyből az utolsó két számot már 1954-ben adták ki. Tehát az ebben az évben megjelent III. évfolyam 5. ill. 6. szám még az 1953-as szezon versenyenek történéseit tartalmazza! A dolgot tovább bonyolítja, hogy a IV. évfolyamnál már a megjelenés hónapja is feltüntetésre került a kiadványon, így például a IV. évfolyam 6. szám 1955 április feliratú Autocourse az 1954-es szezon végén lezajlott eseményeket örökíti meg, míg az 1955 júniusában(!) megjelent V. évfolyam 1. szám kezd foglalkozni az 1955-ös szezon történéseivel - többek között a januári Monte Carlo Ralival...

Ha még mindig tudnak követni kedves olvasók, akkor folytatom. 1956 folyamán év közben(!) az Autocourse-ból havonta megjelenő magazin lett, így az első negyedében megjelent az V. évfolyam utolsó két száma (a lenti képen jobbról a két szélső), áprilistól-decemberig pedig további kilenc példány VI. évfolyam néven. Ha azt gondolnánk, hogy az 1957-es januári példányszám már a VII. évfolyamhoz tartozott, akkor bizony tévedünk, mert a januári, február, ill. a márciusi lapszámok voltak a VI. évfolyam 10, 11, és 12. számai. A VII. évfolyam áprilisban "kezdődött", de nem az első számmal, hanem az előző sormintát folytatva egyszerűen "No. 13." szerepelt a borítón. És ez folytatódott egészen 1958 júliusáig, akkor jelent meg a 27. lapszám. Az év hátralévő részében csak a hónap és az év került az újság címlapjára. Sőt, időközben a név Autocourse and Sporting Motorist-ra változott...

Az Autocourse ötödik évfolyamának hat száma

Azt hiszem egyelőre ennyi bőven elég, de hamarosan jön a történet következő része!

A címben szereplő távolságot tette meg az a könyv, melyet most górcső alá vesz a blog szerzője. Hogy melyik kötetnek és miért kellett ennyit utaznia, arra hamarosan fény derül.

Aki valaha próbálkozott könyvek beszerezésével, az tisztában van vele, hogy egyes darabokat pillanatok alatt elkapkodnak, vagy ha nem is, pár év múlva már lehetetlen hozzájutni. És ekkor jön a képbe az új-zélandi Hard To Find Books nevű könyvesbolt, melynek a nevéből is kiderül, nehezen fellehető könyvek értékesítésével foglalkozik. Azt persze leírni is felesleges, hogy megkérik az árát a ritka példányoknak, sőt a szállítás sem olcsó, de aki nagyon áhítozik egy műre, annak mindenképpen érdemes betekinteni a távoli földrészen található bolt kínálatába.

Ebben a dobozban érkezett meg hosszú utazás után a kincs - szerencsére épségben

Épp itt leltem rá annak a könyvsorozatnak az első kötetére, melynek a többi kötete (az utolsó néhány kivételével - melynek megszerzését nem tartottam fontosnak) már ott lapult a polcomon. A nemes egyszerűséggel Formula 1 World Championship című puha fedeles könyvből álló sorozat (talán a füzet megnevezés pontosabb lenne) a Transport Source Books-nak (röviden TSB) nevezett kollekció darabja. A sorozat kiadója nem tett mást, minthogy korabeli újságokból kiollózta a Forma-1 világbajnokságról szóló cikkeket, ezeket lefénymásolta és kiadta. Forrásul a legjobb magazinok szolgáltak, mint az Autosport, a Motor Sport vagy az Autocar. 

A fénymásolt lapok minősége sajnos bőven hagy kívánnivalót maga után, de a tartalom mindenért kárpótol. Mivel abban az időszakban a televízió meglehetősen ritkán közvetítette a futamokat, vagy ha mégis, akkor kisebb-nagyobb szünetekkel, a magazinok rendkívül nagy részletességgel mutatták be a versenyek történéseit. Így nagyszerű cikkek születtek, melyeket egy megszállott rajongó ma is szívesen olvasgat. A sorozatnak összesen 14 kötete jelent meg 1997-ben, melyből egyes példányok még ma is megvásárolhatók használtan, igaz ehhez mélyen zsebbe kell nyúlnunk.