Bármennyire is elvakult gyűjtő vagyok, akadnak olyan mostanában megjelent könyvek a piacon, melyek megvásárlásáról sajnos le kell mondanom - bármennyire is szeretném ezeket a gyűjteményben tudni. Olyan ritka darabokról van szó, melyek ára - épp az alacsony példányszám miatt - az eget verdesi, sőt az idő múltával a használt példányok ára még magasabbra kúszik majd. Így esély sincs rá, hogy valaha is a birtokomba kerüljenek. Ezekből gyűjtöttem néhányat csokorba.
Follmer - American Wheel Man
George Follmer neve mellett egyetlen Forma-1-es szezon és mindössze 11 futam díszeleg a statisztikákban, a róla szóló könyv mégis vonzó számomra. Például azért, mert az amerikai versenyző ilyen kevés indulásból dobogós helyezést is tudott elérni - így joggal merül fel a "mi lett volna ha?" kérdés a karrierje kapcsán. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy több, mint két évtizedig koptatta a világ versenypályáit - Indianapolistól Le Mans-ig - akkor még érthetőbbé válik miért is vágyom önéletrajzi könyvére.Tettem egy kétségbeesett kísérletet és írtam a kiadónak egy tiszteletpéldány reményében. Már az is meglepett, hogy válaszoltak, ráadásul maga a kiadó, Ed Justice, jr! Igaz, könyvet nem küldött, csak húsz megabájtnyi anyagot, egész pontosan mintaoldalakt és fényképeket a könyvből. Ezeket látva még jobban elszomorodtam, hiszen kiderült, hogy egy szép kiállítású, impozáns művel van dolgunk, mely minden gyűjtő ékköve lehet. Illetve sajnos csak lehetne.
Nem csupán a 60 dolláros (azaz közel 18 ezer Ft-os) ár parancsol megálljt vásárlási törekvéseimnek, hanem az a tény is, hogy Európában egyetlen eladó példány sincs, így jelentős postaköltséggel is kellene számolnom ha Amerikából szeretném megrendelni. Ráadásul a könyv még a vámon is fennakadhat, ami további költségeket jelent, ráadásul ha nem csomagolják vissza rendesen, meg is sérülhet. Így ha fájó szívvel is, de le kell mondanom róla. A könyvből létezik aláírt példány is, mely nem sokkal drágább, mint a hagyományos változat (75 dollár), sőt úgynevezett Winner's circle edition is, melyet a szerző (Tom Madigan), a kiadó (Ed Justice, jr) és természetesen a versenyző is aláírt. Ebből összesen 300 példány látott napvilágot, és 150 dollárért lehet hozzájutni - amíg a készlet tart!
The Road to Monaco: My Life in Motor Racing
Nagyon megörültem, amikor egy internetes fórumon keresztül tudomást szereztem arról hogy Howden Ganley életéről és pályafutásáról könyv készül. Ez a név a Forma-1 kedvelőinek első hallásra nem mond sokat, de ha hozzáteszem, hogy Kanadai Nagydíj 1973, akkor már kezd derengeni valami. Ez volt ugyanis az első olyan Forma-1-es világbajnoki futam, melyen megjelent a Pace Car (mai nevén a Safety Car) és úgy összekavarta a sorrendet, hogy az esős káoszverseny végén még az is kérdéses volt ki a győztes! Az egyik jelölt maga Howden Ganley lett volna, csakhogy a körtáblák egyeztetése után kiderült, hogy nem ő viheti haza a győzelmi serleget. Az új-zélandi versenyző akkoriban a Frank Williams által vezetett ISO-Marlboro csapatnál versenyzett, mely a "félgyőzelem" ellenére annyira sikertelen maradt, hogy Sir Frank legszívesebben kitörölné az emlékezetéből - no meg a Forma-1 történelemkönyveiből ezt az időszakot. Épp ezért nehéz erről a korszakról első kézből információkat szerezni, és talán a Ganley-könyvben lehetne olvasni korábban sohasem hallott dolgokat. Már csak hab a tortán, hogy Howden Ganley Forma-1-es karrierjét az ismeretlenség homályába burkolózó Maki csapatban zárta, így bizonyára a japánok sikertelen próbálkozásáról is felvillant néhány érdekességet könyvében.
Ezeket azonban minden bizonnyal sohasem fogom elolvasni, mivel a kötetet egy új-zélandi kiadó jelentette meg, és csak pár példány szivárgott át Európába. Ami önmagában nem lenne baj, hiszen, ahogy ebben a bejegyzésben leírtam, Új-Zélandról sem reménytelen a könyvvásárlás, csakhogy a Ganley könyv ára 60 angol font, vagyis több, mint 22 ezer forint. További szomorúsággal tölt el, hogy a művet több fórumon a legmagasabb osztályzatra értékelték, így alighanem jól sejtem, hogy milyen jó dolgokból maradok ki.
Jonathan Williams: Shooting Star on a prancing horse
Akár egy nehéz kvíz kérdése is lehetne, hogy létezett-e valaha Jonathan Williams nevű Forma-1 versenyző, vagy valaki szándékosan keverte össze Jonathan Palmer és az előbb már emlegetett Frank Williams nevét és így próbálta meg átverni a megfejtőket. Aki épp most olvassa az Autocourse 1967-os kiadását (mint én), az persze azonnal rávágná, hogy valós személyről van szó. A titokzatos Jonathan Williams mindössze egyetlen Forma-1 futamon vett részt, igaz azon legalább Ferrarival. A dicsőséget nem igazán hozó nyolcadik helyen ért célba, így meglehetősen érdekes lenne megtudni, hogy miként csöppent egyáltalán oda és miért maradt el a folytatás.
Erre adna választ a nem sokkal 2014-es halála előtt megjelent önéletrajzi könyve, mely a fellelhető információk alapján szép és tartalmas kiadvány. Azt a luxust azonban, hogy egy "egylemezes sztár" (ahogy a popiparban nevezik az egyetlen dalukról ismert előadókat) könyvét 40 angol fontért (azaz közel 15 ezer Ft-ért) megvásároljam, sajnos nem engedhetem meg magamnak. A megjelenésekor egyébként 30 fontba került, én meg az esélytelenek nyugalmával várom hogy újra ennyiért, vagy még olcsóbban adják.
Hogy mégis jó hangulatban zárjam ezt a keserédes bejegyzést szeretném elújságolni, hogy a kiadó nagyvonalúságának hála úton van hozzám Stephen South önéletrajzi könyve, mely egy olyan versenyzőről szó, aki egyetlen Forma-1-es futamon próbálkozott, de arra sem kvalifikálta magát...
