Ha osztályoznom kellene a jelen írásom tárgyául szolgáló könyv szerzőjét, akkor hármas érdemjegyet kanyarítanék a képzeletbeli ellenőrző könyvébe. Ez hűen tükrözné a véleményem a Remembering Elio című alkotásról.

Pedig (majdnem) minden adott lett volna ahhoz, hogy Lorie Coffey a legjobb osztályzatot kapja az Elio de Angelis életéről és pályafutásáról írt művéért, a hiszen a könyv elkészítése során magáénak tudhatta a fiatalon elhunyt versenyző családjának támogatását. Nem csak Elio testvérei, Fabiana, Andrea és Roberto álltak rendelkezésére, hanem édesapja, Giulio is húsz évvel a fia halála után volt először hajlandó beszélni róla. (A könyv egy évtizeddel ezelőtt, 2006-ban látta meg a napvilágot.)

A szerzőnőnek mégsem sikerült maradéktalanul kiaknáznia a ragyogó alkalmat, így sajnos viszonylag kevés személyes történet gazdagítja az egyébként alapos művet. Ennek talán nyelvi akadályai lehettek, hiszen Coffey nem beszél olaszul, míg a de Angelis családnak nem erőssége az angol nyelv. Persze mindezt könnyű lett volna a tolmács segítségével áthidalni. Mindennek eredményeként a versenyző gyerekkoráról és gokartos pályafutásáról nagyon kevés információt kap az olvasó, a történetetek egy része sem "jön át" angol nyelven olvasva. A könyv a Forma-1-es pályafutására fókuszál, melynek során a szerzőnő versenyről-versenyre mutatja be de Angelis karrierjét, helyenként életrajzi motívumokat beleszőve. Sajnos a stílus egy kissé száraz, de legalább így nem kell bonyolult nyelvtani fordulatokat kibogoznunk, vagy a köznyelvben kevésbé használt szavakat után keresgélni a szótárban.

Akad néhány kifejezetten nem egy ilyen stílusú életrajzhoz illő elem is a könyvben. Ilyen például Elio de Angelis Forma-1-es versenyautóinak stúdiófotói, a lényeges műszaki paraméterekkel megtoldva. Csak én gondolom úgy, hogy ez nem passzol egy versenyző személyiségét bemutatni kívánó műbe? (Vagy ha mindenáron szükség van rá, akkor inkább a függelékbe való.) Ráadásul a méretek megadásánál a brit mértékegységrendszert (Imperial units) használta szerző, pedig az olvasók többségének az hüvelyk, a láb és a font, mint mértékegység, nem sokat mond.

Látszik tehát az igyekezet, de a késztermék mégsem olyan lett, hogy a legmagasabb osztályzatot érdemelje ki. Valószínűleg a szerzőnőnek nem is az volt a célja, hogy egy minden részletre kiterjedő, alapos önéletrajzot alkosson, hiszen egy album jellegű, nagyméretű könyvvel van dolgunk, mely számos fényképpel illusztrált. Sajnos ezek minősége sem mindig üti meg a kívánt mértéket. További probléma, hogy lapok széle az oldalak döntő többségénél fekete, és mivel fényes, vastag papírról van szó, egyetlen lapozás után azonnal csúnya ujjlenyomat éktelenkedik rajta. Némi iróniával azt is mondhatnánk, hogy a könyvet - mint a több százéves kódexeket - célszerű kesztyűben kézbe venni...

Aki szeretné megvásárolni a könyvet, annak nem kell az antikvár könyvesboltokat felkeresnie, hiszen új példányok is akadnak még az internetes kereskedéseknél - még elfogadhatónak mondható árakon.

Egy korábbi posztban már említést tettem róla, hogy gyűjteményem kezd ijesztő mérteket ölteni, így néhány kötettől kénytelen vagyok megválni. Szeretnék most ezek közül néhányat a blog olvasóinak figyelmébe ajánlani, rendhagyó módon, rövid, különálló írások formájában. Természetesen nem áll szándékomban, hogy a műveket kedvezőbb színben tüntessem fel, mint amilyenek valójában. Ha valamelyik iránt felkeltettem az érdeklődést,  akkor kérem, hogy vegyék fel velem a kapcsolatot!

 Alpine & Renault: The Sports Prototypes

 A kétkötetes mű a Veloce kiadó gondozásában jelent meg. Mivel a sport-prototípusok közül egyedül a C csoportos versenyautók dobogtatják meg a szívem, ezért ennek a kétkötetes műnek sajnos nincs helye a polcomon. Ugyan még a védőfóliát sem távolítottam el a két könyvről, mégis tudok némi információval szolgálni a minőségükről. Ugyanis a szerző, Roy P. Smith másik két művét már alkalmam nyílt elolvasni. Az Alpine & Renault: The Development of the Revolutionary Turbo F1 Car és a Amédée Gordini: a true racing legend című kötet egyaránt információkban gazdag, szép kiállítású mű. Mindkét kötetre igaz, hogy a szerző próbált minél több forrást összegyűjteni, így a tartalmas, precíz munkáról van szó. A szerző stílusa azonban kissé száraz, helyenként unalmas. Az elméletemet alátámasztja, hogy a két Alpine & Renault könyvről szóló kritikák eddig rendkívül pozitívak, így a téma iránt érdeklődőknek érdemes lehet beszerezni őket. Jelenleg a kiadó féláron kínálja őket, így én is ennyiért, tehát kötetenként nyolcezer Ft-ért bocsátanám árúba őket. A kettő együtt 15 ezer Ft.

Formula 5000 Motor Racing: Back Then ... and Back Now

Nincsenek ilyen egyöntetűen jó véleménnyel az olvasók Derek Lawson könyvéről. Egyesek a kitűnőnek tartják, mások pedig felejthetőnek. Nem tudok igazságot tenni a dologban, hiszen a művet a Forma 5000-es autók iránti érdeklődésem hiánya miatt nem olvastam. Viszont az Alpine könyvvel ellentétben ebbe a műbe belelapoztam, és a képanyaga első ránézésre jónak tűnik. Így a vásárló némi kockázatot vállal, de 5000 Ft-ért talán megéri, különös tekintettel arra való tekintettel, hogy az eredeti ár ennek a háromszorosa.

Life at the limit

Elsősorban a filmek vagy a zene világában fordul elő, hogy egy adott mű egyeseknek elnyeri a tetszését, másoknak pedig kevésbé, sőt egyáltalán nem. Velem hasonló dolog esett meg a Life at the limit c. könyv kapcsán. A Forma-1 egykori orvosának, Sid Watkinsnak memoárjairól ugyanis számos pozitív kritika született, engem azonban - a többséggel ellentétben - egyáltalán nem fogott meg. Lehet, hogy a hiba bennem van? Bízom benne, hogy egy új tulajdonos majd azoknak a táborát gyarapítja, akiket magával ragad a könyv. Tekintettel arra, hogy egy puhafedeles, kissé viharvert példányról van szó (vízpart melletti, önfeledt olvasgatáshoz vásároltam tavaly nyáron), még jelképes összeget sem kérnék érte, azaz ingyenesen elvihető! Persze nem arról van szó, hogy egy "szemetet" dobnék oda valakinek, hiszen - mint korábban jeleztem - az olvasók többsége jó véleménnyel van róla, sőt egyesek kedvenc könyvüknek tekintik. Tehát első jelentkezőé lesz a könyv!

A kép nem saját, az internetről loptam

Ha valaki akár kényszerűség (mondjuk lakásfestés), akár rendrakás kedvéért le- és visszapakolja a könyvszekrénye teljes tartalmát, akkor döbben rá, hogy bizony a kötetek nem is olyan könnyűek. Ez akkor válik még nyilvánvalóbbá, ha egyszerre nem egy, hanem három- négy könyvet próbálunk fel- vagy lerakni. Létezik azonban egy mű, melynek pakolászása (sőt akár önmagában az olvasása is) egy súlyzózással ér fel. Pierre Menard: The Great Encyclopedia of Formula 1 c. alkotásáról van szó.

Ez a 2004-es kiadás két kötetben

A szerző egészen érdekes oldalról dolgozta fel a Forma-1 világbajnokság 1950 óta íródó történelmét. Ahelyett, hogy rövid szócikkek formájában mutatta volna be a versenyzőket, a csapatokat, a pályákat, kizárólag a csapatok történetét vetette papírra, mégpedig meggyőző részletességgel. A választás telitalálat, hiszen jelentős számú olyan könyv látott már napvilágot, mely a sportág legnagyobb egyéniségeit gyűjti csokorba, de olyan, mely a csapatokról szól, talán még egy sem. A jól megválasztott forma mellé nagyszerű tartalom párosul. A szerző ugyanis nem csupán az istállók eredményeit veszi sorra évről-évre, hanem számos háttér-információval is szolgál a megalakulástól a megszűnésig. Így eredményfelsorolás helyett a Forma-1-ben valaha megforduló csapatok teljes történetét kapja meg az olvasó egy műbe sűrítve.

A díszdoboz sajnos szállítás közben megrepedt

Pierre Menard 14(!) évig dolgozott a művön, mely nem csak a szöveg megírásából, hanem négyszáz, elképesztő minőségű rajz elkészítéséből is állt. A szerző ugyanis a valamennyi csapat valamennyi modelljét lerajzolta, csak néhány "alkalmi fellépő" maradt ki a könyvből. A rajzok nem pótolják, csak kiegészítik a könyv nagyszerű fotóanyagát, melynek forrása a méltán híres Cahier-archívum. A szöveg eredetileg francia nyelven íródott, mely időnként érződik is, de a fordításra ennek ellenére nem lehet panasz.

Ez azonban "csak" a mű egyik fele. A másik, csaknem ugyanilyen hosszúságú szekció tartalmazza valamennyi világbajnoki futam rajtfelállását, végeredményét és legtöbb esetben még a körtáblázatot is. Ezek az információk a második kötetben találhatóak meg, hiszen (eredetileg) egy kétkötetes műről volt szó. Az első kiadás a világbajnokság ötvenéves évfordulója alkalmából látott napvilágot az ezredfordulón. Négy év múlva jött a folytatás, majd 2007-ben a harmadik kiadás (mely eredeti, francia nyelven már az ötödik volt a sorban), immár három kötetben. Azóta - talán a gazdasági válság következtében? - nem jelent meg újabb, bővített kiadás.

És hogy miért jeleztem az elején, hogy a pakolászás felér egy konditermi gyakorlattal? Nos, mivel a szöveget kitűnő minőségű papírra nyomták és a harmadik kiadás hossza meghaladja a 900 oldalt, a háromkötetes, díszdobozos kiadás súlya közel nyolc és fél kiló! Ha valakinek elbírja ezt a könyvespolca, érdemes fontolóra vennie a mű megvásárlását. Érdekes módon a második kiadás szerezhető be legolcsóbban, a harmadikért - még használtan is - elég szép összeget kell kiadnunk. A legfájóbb költség alighanem a szállításnál fog jelentkezni, mivel a már említett gazdasági válság óta jelentősen megugrottak a postaköltségek Európában... Némi szerencsével azért lehet találni olyan kereskedőt, amelyik fix tarifával dolgozik és ha elég szépen kérjük, talán nem számít fel pótdíjat!

 A második kiadás csak 7,3 kilogramm súlyú

Jelentem jól haladok az önéletrajzi könyvek olvasásával, melyet - ahogy ebben a posztban leírtam  - ábécé sorrendben végzek. Időközben némileg módosítottam az eredeti koncepción, vagyis a sorrend ugyan marad, de előreveszem a legalább egy világbajnoki futamgyőzelemmel rendelkező versenyzőket. Így legutóbb Joakim Bonnier volt soron.

Az autósport szakirodalmát jól ismerők alighanem meglepődhetnek azon, hogy a svéd versenyzőről angol nyelvű életrajz jelent meg. Ennek oka talán az, hogy a kötetet nem valamelyik ismert angol kiadó, hanem az Albert Bonniers Förlag jelentette meg. Az 1837-ben(!) alapított kiadó 2012-ben vállalkozott arra, hogy először svéd, majd 2014-ben angol nyelven dobja piacra a versenyző eredetileg 1961-ben íródott önéletrajzát. A névazonosság persze nem véletlen! Ahogy ebből a svéd nyelvű Wikipédia cikkből kisilabizáltam, Joakim Bonnier is a tagja volt annak német gyökerekkel rendelkező, híres dinasztiának, amelynek tagjai már az 1800-as években könyvkereskedéssel, később könyv- és folyóirat kiadással foglalkoztak. Az alapító, Albert Bonnier pedig nem más, mint Joakim dédapja! Az Albert Bonniers kiadó azóta is él és virágzik, évente több, mint száz kötetet jelentetnek meg.

A Bonnier-dinasztia (Forrás: Wikipédia)

Ezek egyike a meglehetősen című Fast. Faster! The Fastest? (Gyors. Gyorsabb! A leggyorsabb?) kötet. Hogy Joakim Bonnier miért ezt a címed adta önéletrajzi könyvének, arra a 186 oldal elolvasása után sem találtam magyarázatot. Persze ez semmit nem von le a könyv értékéből, mert egy nagyszerű művel van dolgunk. A szerző egyes szám első személyben meséli el élettörténetét gyerekkorától egészen számára legértékesebb győzelméig. Mivel a puhafedeles könyv közepes nagyságú, a betűméret pedig eléggé nagy, a mű viszonylag rövid. Szerencsére épp a terjedelmes versenyleírások maradtak ki a könyvből, a hangsúly inkább a versenyző életének bemutatásán van. És ez így is van jól! Bizonyíték a leírtakra, hogy Bonnier az 1959-es, történelmi futamgyőzelmét elintézi pár mondattal, annál részletesebben meséli el karrierjének kezdetét, sőt még arra a titokra is fény derül, hogy miért viselt szakállat.

A művet a kitűnő angol fordítás teszi teljessé. A fentiek tükrében Joakim Bonnier önéletrajzát mindenképpen az "ajánlott!" kategóriába sorolnám. Érdekes, szórakoztató és könnyen érthető. Egyetlen hátránya, hogy a versenyző hosszú karrierjének csupán töredékét öleli fel, bár épp a más forrásokban kevésbé dokumentált rész - vagyis a kezdetek - megtalálhatóak a könyvben. Aki szeretné megkaparintani, még új példányokhoz is egészen olcsón hozzájuthat. Nem érdemes elszalasztani az alkalmat!

A mű alcíme: "My Own Story" vagyis "Az én történetem"

Egy téli hétvégén akadt némi szabadidőm, ezért előbányásztam a gyűjteményemből az 1976-os Olasz Nagydíj felvételét. Egy nagyszerű versenyt láttam, köszönhetően a halál torkából visszatérő Niki Lauda bátor versenyzésének, melyet Heinz Prüller kommentálása tett még élvezetesebbé. Szinte hallom lelki füleimmel, amint a blog olvasója felcsattan: "Honnan szerzett ez az ember 1976-os versenyeket?" Ebben a posztban erre a kérdésre igyekszem választ adni.

Az autósport könyvek mellett a régi versenyek felvételeit is gyűjtöm, a kor elvárásainak megfelelően digitális formátumban. A szenvedély bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, mikor elterjedt Magyarországon a DVD, és sem egy lejátszóért, sem egy íróért nem volt szükséges egy vagyonokat kifizetni. Az új technológia gyorsabbá tette a másolást, ráadásul minőségromlás sem történt, nem úgy, mint a videókazetták esetén. Először egyik barátom révén sikerült néhány érdekes felvételhez jutnom, melynek eredeti forrása egy osztrák gyűjtő volt. Az F1 Club Austria azt a nem mindennapi dolgot mondhatja el magáról, hogy 1978 óta csaknem valamennyi olyan versennyel rendelkezik, melyet az osztrák ORF csatorna sugárzott. Sőt, az archívumuk régebbre is visszanyúlik, már 1962-ből is vannak verseny összefoglalóik - elképesztő minőségben! Igaz azok még fekete-fehér felvételek, ellentétben például az 1972-es Brit Nagydíjjal, ami már színes. A tulajdonos, Robert Wagner persze nem felebaráti jócselekedetből osztja meg felvételeit az időközben DVD-re archivált felvételeit másokkal: régebben 14 Euróért(!) lehetett tőle egy versenyt megvásárolni, most már "csak" 11-et kér érte.

Ilyen tok jár az F1 Club Austria DVD lemezeihez

Aki DVD gyűjtésre adja a fejét, annak először sajnos muszáj beruháznia, de aztán némi szerencsével cserepartnerekre lehet akadni. Magyarországon nem sokan foglalkoznak ilyesmivel (én két másik hasonló "elmeháborodottat" ismerek) ezért szét kell nézni a világ többi táján. Létezik egy remek internetes fórum, ahol a versenygyűjtő szenvedéllyel megáldottak teszik közé listáikat és itt lehet üzleteket kötni. Sajnos manapság már inaktívak a felhasználók, de a törzstagok (akik közé számítok én is) még tartják egymással a kapcsolatot. A fórum igazán nemzetközi, ennek köszönhetően például egy japán úriemberrel már kétszer is üzleteltem, de küldtem már DVD-ket Chilébe is. Néztek is nagyokat a helyi postán!

Az internet jelentős felgyorsulásának köszönhetően a cserélgetés áttevődött a fájlküldésre, egész pontosan az FTP szerverekről történő fel- és letöltésre. A fentiek miatt a DVD-im száma megközelíti az ezer darabot, külső winchesteren pedig nagyjából négy terabyte-nyi adatot tárolok. Mielőtt a kedves olvasó elkezdené kiszámolni, hogy összesen hány órát kellene eltölteném naponta DVD nézéssel, hogy életem végéig a végére érjek, elárulom, hogy egyes felvételek két, vagy akár három-négy nyelven is megvannak.

Ennek az ok például az lehet, hogy egy futam olasz nyelven sokkal jobb minőségben áll rendelkezésre, mint németül. Ebben az esetben érdemes a kettőt párosítani, melyhez videófájl és DVD szerkesztési ismeretek szükségesek. Ezt autodidakta módon, sokórás kínszenvedés és számtalan kidobott lemez után sikerült elsajátítanom. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha egy újrasugárzott versenyről van szó. Az utóbbi években szerencsére jó pár csatorna tűzött műsorra régi futamokat teljes hosszában, de a legritkább esetben angol vagy német nyelven. Ezekkel csupán az gond, hogy a "modern" változatból gyakran kivágtak pár másodperces részleteket (pl. amikor a kamera pásztáz, de nem talál egyetlen versenyzőt sem), így a szerkesztéskor elcsúszott a kép és a hang. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a japán FUJI TV által sugárzott felvételek NTSC formátumban vannak, melyet először át kell konvertálni PAL-ra, hogy egyáltalán lehessen kezdeni valamit. Nem is folytatom.

A leírtakból azt hiszem világossá válik, hogy a DVD felvételek gyűjtése is sok-sok kitartást és rengeteg időt igényel, de épp olyan szenvedéllyé válhat, mint a könyvek esetén.